Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
leg hisztéria. Az egyikhez elegendő a felfokozott érzékelés, a másik — magának az egyéniség megalapozottságának, mélységének a következménye. Az idegesség pedig — csupán a szegényes egyéniség kiélezett fogékonysága. De hogyan alakítsuk ki magunkban és a színészekben ezt az állhatatosságot és ezt a széles körű szemléletet? És hogy lehet ezt az általános szilárdságot összekapcsolni a reagálások rendkívüli élességével és lemeztelenítettségével? Akárhányszor tegye is fel az ember magának ezeket a kérdéseket, semmit sem tud rájuk felelni, amíg nem vette a kezébe, mondjuk a Cseresznyéskertet, és nem tesz újabb kísérletet arra, hogy átforrósodjon. I\/I indenki gondoskodik Firszről, mindenki sajnálja, mást sem hallani, mint: nem felejtették el, hogy Firszet kórházba kell szállítani? Végül is mind elutaznak, Firszről pedig megfeledkeztek. Ez persze egy rossz ember, Jasa hibájából történt. Vegyünk egy másik példát. Lopahin feleségül akarja venni Varját, és nem valamikor, hanem most akarja ezt neki megvallani. Behívják Varját, kettesben hagyják őket. És mégsem megy a dolog, sehogyse megy, egy árva szót sem szólnak erről egymásnak. Amikor már igazán belemelegedtek a valóban lényeges beszélgetésbe, valami csip-csup apróság mindig elvonja őket a lényegtől. És végül is minden figyelmük ezekre az apróságokra megy el. Úgy tetszik, hogy még az egymáshoz nagyon közel álló embereknek sincs meg az igényük arra, hogy egyesüljenek, akár csak egy percre, valami fontos kérdés megoldására. Nincs meg bennük ez az igény, vagy nem értenek hozzá, vagy nincs módjukban. Mindez egyrészt, mondhatnánk, törvényszerűen megy végbe, de ugyanakkor valahogy véletlenül is. És senki sem tud semmit megakadályozni, vagy megállítani. Piscsik folyton olyan emberektől kér pénzt kölcsön, akiknek maguknak sincs egy vasuk sem. Aztán hirtelen meggazdagodik, boldog, de ekkorra Ranyevszkaja már elutazik, mert nincs kert, eladták az adósságok miatt. Piscsik csupán tehetetlenül sopánkodik, de azt is csak úgy futtában, mert siet valahova. Mindenből hiányzik a logika. Valami dekoncentráltság a baj előtt. Szórakozottság. Ellentétesség. Ki erre húz, ki arra. Senki sem tud a másikkal szót érteni, 79