Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

nemében egyedülálló fiúszerepekben, hanem mint „felnőtt" drámai színésznők. Feltehetően sokan emlékeznek Perovra, Lapsin alakítójára Az öröm keresésében, Veronovra az Udvarol agyerek Románjának szerepében, Nyejmanra és Zalivinre a Felnőnek a gyerekek apa és fia szerepében.

Ami engem illet, az ön színdarabjai nélkül valószínűleg oly kaktuszhoz lennék hasonlatos, amelyet elraknak az ablak közeléből. Van egy ilyen kaktuszom — fonnyadozni kezdett, tüskéi elsárgultak. De az én tüskéim, higgye el, szépen zöldellnek.

Mindezeket már akkor el szerettem volna mondani Rozovnak, amikor még a Gyermekszínházban dolgoztunk.

Immár több, mint egy évtizede tartok próbákat a Romeo és Júliából.

Tíz esztendő alatt az ember jól megismerhet egy darabot.

De mások sem aludtak közben. Ez alatt az idő alatt jó néhányszor bemutatták. És végül bemutatták az olasz filmet.

Tíz esztendővel ezelőtt a Gyermekszínház stúdiójának elsős növendékeivel (ott pedig különösen fiatalok a hallgatók) akartuk eljátszani a Romeo és Júliát. Akkoriban mutatták be a West Side Story című filmet, vele akartunk versenyre kelni. Arra gondoltunk, vajon mi lehet az oka, hogy ez a Shakespeare-átdolgozás olyan nagy sikert arat, az eredeti drámát viszont oly unalmasan viszik színre. Már csak azért is bosszantó volt az olasz filmben meglátni Romeo és Júlia fiatal arcát. Bosszantó, mert nem mi csináltuk. Ám az idő ismét nem állt egyhelyben, s nekem úgy tűnik, ma már nem elég az, hogy a szereplők fiatalok (talán én magam öregszem?). Akkoriban az eleven, lendületes stílus egymagában is megváltoztathatja azt az elképzelést, amely az emberekben erről a műről él. Ma már az eleven lendület is kevésnek tűnik. Nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, de valami komolyabbra törekedtünk.

Ha látták a Romeo és Júlia című olasz filmet, talán emlékeznek, hogyan látjuk meg először Rómeót. Véget ért a megjelenését megelőző utcai csetepaté, halk zene csendül fel, s felülről, a keskeny utcából, fiatal csinos fiú tart lefelé. A rokonszenves legényke letelepszik a kőmellvédre, amely az olasz kisvárosokban az útkanyarokat szegélyezi. Kisfiúsán, ugyanakkor valahogy elegánsan veti egy72