Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

A zord színháztörténet valószínűleg szerény helyet jelöl ki a Felnőnek a gyerekek számára, de a maga idejében kétségkívül újító szellemű darab volt. Mesterkéletlensége egyszerűen lenyűgözte a nézőket.

Az öröm keresése nem aratott ilyen egyhangú sikert, körülötte már viták lobbantak fel. Volt aki azt mondta, hogy e színdarab hőse kristálytiszta jellemű fiú, mások viszont úgy vélekedtek, hogy hisztérikus és romlott természetű, egyszerre két lányba szeret bele, karddal vagdalkozik a bútorok között, és gyakran használja a szót: „hülye".

Gondoljon csak vissza, nálunk egy időben számon tartották, hány durva szót enged meg magának a szerző egy oldalon. Legutóbb Gogol Háztűznéző című darabját rendeztem, és úgy tűnik, hogy nála több erős kifejezést talán senki sem használt. Gogol művében még ilyen mondat is szerepel: „Hogy egy részeg kocsis egyenesen a torkodba hajtson a rúdjával!"

Az öröm keresése körül gyűrűző vita egyébként, gondolom, nemigen érdekelte a közönség széles rétegeit. Véleményem szerint a nézők megértették a darabot, és együtt éreztek hőseivel.

Bár néha el kell csodálkoznom azon, mennyire eltérő véleményt vált ki az emberekből egy-egy művészeti alkotás.

Megnéztem a Szállnak a darvakat, amely az ön Örökké élnek című színdarabjából készült; a film egyszerűen lenyűgözött, a mellettem ülő emberek pedig — becsületszavamra — szitkozódtak. Egy eléggé jónevű kritikus meg azt írta, hogy nem kellenek nekünk az oltyan hősök, mint Veronika. Körülbelül így írta: kíméljenek meg bennünket az efféle hősnőktől, akik megcsalják a vőlegényüket, majd fehér ruhában kimennek elébük a háború befejezése után... Nem sok maradna Tolsztojból, ha egy ilyen kritikus, akit a bármiféle művészi összetettség ledönt a lábáról, a saját szavaival mesélné el a Feltámadást vagy a Karenina Annát. S milyen jó, hogy végső soron nem ezek a kritikusok döntik el egy színdarab sorsát.

Telt-múlt az idő, és ma már úgy tűnik, mindenki előtt világos, hogy a Felnőnek a gyerekek, Az öröm keresése, az Örökké élnek jó színdarabok, szerzőjük pedig vérbeli író, aki rosszul tette volna, ha nem írja meg ezeket a színdarabokat.

69