Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Viktor Szergejevics, az ön olvasóinak és nézőinek túlnyomó része valószínűleg nem ismeri az ön, hogy úgy mondjam, életrajzi adatait.

Ön rossz színészként kezdte. Később eléggé középszerű rendező lett. Majd megírta Az ő barátai című kedves, szentimentális darabot. Akkoriban senki sem várta öntől, hogy bármiféle művészi felfedezést tegyen.

De ön váratlanul kirukkolt: Az élet egy lapja, Felnőnek a gyerekek, Örökké élnek, Az öröm keresése, Udvarol a gyerek! Közkedvelt író lett. Többen utánozni kezdték. Majdhogynem egy művészeti irányzat vezetője lett.

Sokan felkapták az ön témáját. Andrej és Oleg nevű hőseinek számtalan variációja már-már a könyökünkön jött ki.

Később mindenki úgy találta, hogy némileg ön is elnyűtte alaptémáját; ideje, hogy új „szüzsét" találjon, új stílust kísérletezzen ki.

Ön persze sokkal ésszerűbben járt volna el, ha kezdetben egy igen rossz színdarabot ír, azután egy jobbat, majd egy még jobbat; egy igen jó, szinte pompás színdarabot, s legvégül a legkitűnőbbet.

Ön azonban fontolgatás nélkül beleadta szívét-lelkét a fent említett színdarabokba, no meg a többiek is rávetették magukat az ön témájára, most pedig nehézségekkel küzd.

A Vacsora előtt című színdarabjában nagyszerű jelenet zajlik le Iván és Irina között. Nem ismerek ma egyetlen drámaírót sem, aki ilyen sziporkázóan meg tudná írni két ifjú ember párbeszédét — mind formai, mind pedig tartalmi szempontból. De hiába — ez már a múlté. S én azt hiszem, hogy a közönség mindig felismeri, mi az, ami felett eljárt az idő, s mi az, ami vadonatúj.

Valami megmagyarázhatatlan érzékkel még az a néző is ráhibáz; aki egyetlen egyet sem ismer az ön által írt, vagy az önéhez hasonló drámák közül.

Egyébként nem egy néző éppen azt fogadja szívesebben, amit már számtalanszor látott, ami ismerős számára, amit megszokott, és kevésbé örül annak, ami most kerül először szeme elé, és újdonsága zavarba ejti.

Akadtak ilyenek a Felnőnek a gyerekek nézői között is. Visszarettentette őket, hogy a főhős egyfolytában beszél, hogy bánkódik, megriadtak merészségétől, természetének ellentmondásaitól, következetlenségétől.

70