Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

először pillantottam meg Csernisevát egy régimódi, férfiszabású kosztümben: ernyedten üldögélt és dohányzott. De jött néhány váratlan, új siker - s a színésznő megfiatalodott, új, divatos ruhákban jelent meg.

Ilyenre sikeredett „írásművem" az idősebb nemzedékről; ebben az „írásműben" hiába keresnénk bármiféle néven nevezendő teoretikus megállapítást. Egyszerűen csak néhány gyöngéd szót szerettem volna elmondani róluk.

Kedves Viktor Szergejevics!

Gondolatban beszédet tartok a Rozov tiszteletére rendezett esten. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha nem írta volna meg ezeket a darabokat; fogalmam sincs, hogyan töltenénk be a hiányokat, ha nem volna Az ő barátai, Az élet egy lapja, a Felnőnek a gyerekek, Az öröm keresése, az Udvarol a gyerek és a Vacsora előtt.

Mivel tölthettük volna be azt a helyet, amelyet egyedül a Felnőnek a gyerekek foglalhatott el?

Ezt a színdarabot akkor szinte egyhangú elismerés fogadta. Ma már nehéz elhinni, pedig valóban így volt. A gyerekeknek adtuk el a jegyeket - legalábbis mi azt hittük -, de több, mint száz előadáson kizárólag felnőttek ültek a nézőtéren. Honnét szerezték a jegyeket?

A tizedik vagy tizenötödik előadásra eljött Pogogyin is. A szünetben a jegyszedőnő beszaladt a kulisszák mögé, és elmondta, hogy Pogogyin a dramaturgszobában sír.

Egy hét múlva pedig csodálatos cikk jelent meg tollából a Lityeraturnaja Gazetában, az ön színdarabjáról. Máig emlékszem erre, mert a cikk sokat jelentett mindannyiunk számára. Megerősített saját erőnkbe vetett hitünkben, örömmel és megnyugvással tölt el bennünket a tudat, hogy megértenek bennünket.

Felséges érzés, ha az ember bizonyságot nyer arról, hogy megértik! Ön nem panaszkodhat egyébként sem a kritikai visszhangra, de Pogogyin cikke különösen nagy jelentőségű volt. Sok éven át kerestük az alkalmat, hogy megköszönjük Pogogyinnak a kritikát, de mint mondani szokás, mindig közbejött valami.

Leginkább a Felnőnek a gyerekek előadásán szerettem páholyban ülni és figyelni a nézőket. Egyenesen, nyílt arccal ültek helyükön, s nehéz volt elhinni, hogy az életben különböző jellemük, ellentétes érdekeik lehetnek.

68