Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Knoblok először egy téglafalat rajzolt és sok egymásrahányt iskolapadot — ez lett volna az iskolaudvar. így ábrázolták mindig is, és így fogják ábrázolni még száz évig az iskolaudvart. Fantáziánk nem terjedt túl az egyszerű illusztráción. Egy iskola hátsóudvaráról van szó - tehát ilyennek kell lennie. Az úttörőszoba pedig pontosan olyan, mint minden más úttörőszoba. És kész. A díszletcserék alkalmából pedig leeresztik a függönyt, és a nézőtér félmegvilágítást kap. Egy keveset várni kell, mert a következő realista jelenet teljesen más realista környezetben játszódik. Nyolc munkás keményen dolgozik öt percig, majd kimennek dohányozni.

De azután a díszlettervező valamiféle érthetetlen papírlapot hozott. Akvarelfestékkel festett sárga kör volt rajta, a kör közepén pedig íl-alakú faállvány, amelyet nem is tudom, hogyan hívnak. Erre gyűrűt erősítenek, hengeres sima rudat, meg egy alul csomóba kötött vastag kötelet, a legkülönfélébb tornagyakorlatok számára. Ha egy udvarban ilyen mulatságos holmi áll, a gyerekek, mint 8 kismajmok úgy ellepik.

így tehát az iskolai falak, ablakok, régi padok és hasonló ostobaságok helyett egy lenvászonból készült sárga korongot terítettünk a színpadra, s rá egy ilyen szimpatikus sportszert állítottunk. Az előszínpadra alacsony, hosszú zsámoly, úgynevezett ugrópad került. Mindezt vidám, tavasziasan virító színekkel festettük ki, a színpadkép így inkább sporttelephez hasonlított, semmint egy iskola hátsó udvarához, bár új iskolák mellett már találhatunk ilyen udvarokat is. De mi már fütyülünk arra, hogy nem minden iskolaudvar ilyen; már REPÜLTÜNK, s a világot talán sokkal szebbnek láttuk, mint amilyen a valóságban volt.

Közben azonban arról sem feledkeztünk meg, hogy igen hiteles és éles hangú drámát állítunk színpadra.

Elképzelésünk szerint a játék, amely ezen a kissé álomszerű sporttelepen játszódik, nem pusztán színpadi előadás lesz, hanem lebilincselő gyermekjáték, amelynek azonban a felnőttek számára is érdekesnek kell lennie.

Szerencsére az előadásban szereplő fiatal stúdió-színészek ugyanúgy tudtak fel-le mászni ezeken a mulatságos holmikon, mint a gyerekek. Egyensúlyoztak, ugráltak, felmásztak, leereszkedtek, közben pedig beszélgettek.

63