Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

ilyennek lennie. Ám az erkélyen egyedül van, senki sem látja,senki sem hallja.

Mint Tolsztoj regényében - amikor Natasa és Szonya lábukat maguk alá húzva, az ablakban ül! És Bolkonszkij, beszélgetésüket hallván, úgy érzi: kihallgatta titkukat. Júlia láttán nekünk is úgy kell éreznünk: kilestük titkát. Kilép, valamit levet magáról, fejét az erkély kőkorlátjára hajtja, karja lecsüng, és lassú szavakkal beszélni kezd a képzeletében élő fiatalemberrel, s fealjánlja neki életét. Itt talán zenének, a bált felidéző, halk dallamnak kellene felcsendülnie. És Júlia önmaga számára talán megismétli a báli jelenetet, amelyben Rómeóval találkozott. Előfordul néha, hogy mintegy utólag ellenőrizzük, valóban olyan szép volt-e az, ami már elmúlt, s amit oly fontosnak éreztünk. Azután Júlia leül, elhelyezkedik, és beszélgetni kezd a képzeletbeli Rómeóval. Viselkedése, szavai oly nyíltak, hogy amikor Romeo a sötétből előlép az udvar jobban megvilágított részére, és Júlia ráébred, hogy meghallotta szavait, úgy érzi, rajtakapták. Talán megdermed egy pillanatra, majd hirtelen beszalad az erkélyről a házba. Romeo meghökken, majd ő is nagy sietve eltűnik a sötétben. A színpad rövid időre teljesen üres. Amikor Júlia újra megjelenik az erkélyen, Romeo is előreóvakodik a jobban megvilágított részre.

Júlia szemmel láthatóan úrrá lett hirtelen támadt szégyenén és ijedtségén — kilép az erkélyre, nyugodtan kihajol a korláton, egyenesen a lent álló Rómeóra tekint — komolyan és cinkosan vallatóra fogja. Ki ő, miért jött ide, nem fél-e a haláltól? Hangjában a komolyság huncutsággal vegyül. ítéljék meg, hogyan hangzik első mondata, amellyel Rómeóhoz fordul: „Ki vagy te, ki az éj fátylán keresztül kilested titkomat?" Mily elegáns, huncutul komolykodó szóvirágok! Romeo azonnal átveszi stílusát. Ott áll az erkély alatt, felnéz Júliára, és ugyanebben a hangnemben válaszol. S ebben az elképesztően egybehangolt stílusban, amely nagyon komoly, ám egyszersmind kissé cikornyásan hamiskás is, mintegy villámgyorsan kitapogatják egymás érzéseit. Júlia megkérdi, mire lenne érte képes, Romeo pedig azt válaszolja, bármire. De ahogy már mondtam, válaszának tónusa mintegy hű visszhangként cseng egybe a lány szavaival. Júlia érzi ezt, izgalomra gyúl, látja, hogy nem tévedett Rómeót illetően. És most már valami nagyon őszinte, nagyon fontos dolgot szeretne Rómeónak mondani. Ám felugrik és eltűnik - talán hirtelen zavarba jött, talán meg akart bizo50