Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
nyosodni arról, valóban beszélhet-e így, de a legvalószínűbb, hogy mindkét érzés egyszerre tört rá. Romeo is villámgyorsan elrejtőzik, a színpad ismét üres. Egy másodperc múlva Júlia sietve visszatér, nyilvánvalóan rájött, hogy nincs több idejük. Valami nagyon fontos, nagyon komoly dolgot kell még mondania. Meg kell vallania, mit érez Romeo iránt. És kérnie kell valamit: őszinteségét és nyíltságát Romeo ne értelmezze rosszindulatúan. Romeo az előbbi finom érzékkel fogja fel a beszélgetésükben beállt fordulatot. Átérzi a lány izgalmát, attól való félelmét, hogy viselkedését félreérthetik. Elfeledkezik titkos találkozójuk veszélyeiről, lázasan keres valamiféle szívbemarkoló és meggyőző esküt, Júlia pedig azonnal megnyugszik; hisz Rómeónak. Csend támad; mindkettőjüket kimerítette ez a hirtelen érzelmi kitörés. Júlia kimerültén mondja, mennyire megrémíti, hogy ilyen gyorsan egymásra találtak. De eszébe jut, hogy mennie kell, gyorsan búcsúzni akar, Romeo tartóztatja, tréfálkoznak a lány sietségén, Júlia beszalad a szobába, majd ismét kiperdül az erkélyre, kéri Rómeót, várjon egy pillanatra, hátha vissza tud még térni egy kis időre. És valóban szélvészként újra ott terem, és még gyorsan elmondja, hogy másnap reggel várja, hogy megesküdjenek, s reméli, hogy a fiú nem csapja be. És Romeo újra keresi a szavakat, mire esküdhetne, hogy meggyőzze a lányt, bízhat benne. Romeo egyedül marad, egy pillanatra villámsújtottan áll, majd hirtelen pokoli elszántsággal megpróbál felmászni az erkélyre. Fel is mászik. Nézi a helyet, ahol az imént a lány állt. Júlia ismét megjelenik, megriad, amikor Rómeót ott találja maga mellett. Hátrahőkölnek, mindketten elnémulnak, megrémülnek egymás közelségétől. Romeo leugrik, s arcát Júlia felé fordítva, elmegy. Körüljárja a kertet, s újra megjelenik az erkély alatt. A lány nem veszi őt észre, s újra a képzeletbeli Rómeóhoz intézi szavait. Romeo pedig lent elbűvölten hallgatja, amit és ahogy Júlia beszél. Amikor újra felbukkan a lány előtt, gyötrődve keresik a módot, hogyan becézhetnék egymást a távolból. S mikor Júlia végleg eltűnik, Romeo kimerültén hanyatlik a földre; nem annyira a boldogságtól, hanem mert ereje valóban elhagyta. Három nővért talán teljesen másként kellene elkezdeni, mint ahogy azelőtt gondoltam? Olga a füzeteket javítja, és apjáról beszél. Gondolatban kipróbáltam, hogy a leckék hibáit javítsam, és közben azon járjon a fejem, 51
