Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Rozov problematikája jelen lett volna, de én ezen felül ismét „levegős" előadási stílusra törekedtem, amely módot nyújt más gondolatok behatárolására is. Rozovnak nemigen tetszett az előadás. A színdarabot Kosztromáról írta, és szerette volna, ha ez az előadásból is határozottan kitűnik.1 Rozov színdarabjainak a Központi Gyermekszínházban lezajlott előadásairól gyakran mondták, hogy formai szempontból amorfak, s a Művész Színház epigonjai vagyunk. Mi mérgelődtünk: miféle formai szempont? Az előadások stílusa póztalan, természetes, életszerű. Pszichológiailag közvetlenek, szívesen élünk eleven, gyakran véletlenszerű rögtönzésekkel, a színészek színpadi viselkedése fesztelen - és nincsenek semmiféle trükkök. Egy idő után kezdtem más elképzelések felé hajlani, mind a színpadkép megalkotásánál, mind pedig a rendezői elvben és a színészi játék elveiben. Azt szerettem volna, ha az eleven, teljesen naturális elem észrevétlenül párosul a művészi, szimbolikus elemmel, amely azonban gazdagítja az érzéseket és a gondolatokat, amelyek bennünk az előadás nyomán keletkeztek. Barátom, Kolka! című előadásunkba különböző betétjeleneteket illesztettünk, amelyek eredményeként nem egyszerűen pszichológiai vagy társadalmi dráma jött létre, hanem SZÍNPADI MUTATVÁNY, JÁTÉK, SZÍNHÁZ. Rozov darabjainak rendezésekor még nem tudtam, hogy nem kell pusztán az élő drámai anyag felidézésére szorítkozni, az ELŐADÁST KI IS LEHET GONDOLNI. A Kolkában a legkülönbözőbb betétrészek szerepeltek, a pantomim- és egyéb jelenetek eleven pezsgést vittek az előadásba, s a színészek is hol sikeresen éltek a teljesen naturális játékkal, hol hirtelen átváltottak jelzésszerű stílusra. A színészek maguk cipelték a bútorokat, és villámgyorsan átrendezték a színpadot. S mindez valamely sajátos, nem kézzelfogható elemmel gazdagította a mondanivalót. E módszereket azután gyakran ismételték, és magam is nagymértékben éltem velük; egyébként feltehetőleg azelőtt is közismertek voltak, hiszen még a zenében is csak hét hangjegy áll rendelkezésükre. 47
