Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Erős összpontosításra van szükség, meg tapasztalatokra. Nélkülözhetetlen továbbá az az adottság, hogy az illető a jelenetnek éppen ERRE a megoldására találjon rá, ARRA, AMIRE ITT SZÜKSÉG VAN, ne pedig valami másra. Rengeteg embert ismerek, aki megfejt minden feladatot, ami csak elé kerül, megold mindent és mindennek az ellenkezőjét. De azt mégsem látja át, mi történik tulajdonképpen a jelenetben. Ebben a jelenetben egyébként egész egyszerűen a következő történik: a benzinkút alkalmazottja egy alkalommal bizalmasan közölt valamit egyik kliensével. Az végighallgatta, megvárta, amíg a munkás lemossa a kocsit, majd váratlanul megfenyegette nyílt szavai miatt, beült a kocsiba, és elhajtott. A kocsimosó most minden kliensében ilyen embert lát. Ez itt pedig, úgy véli, egyenesen provokálja a fölösleges beszélgetést. Rosszak a festékeink stb. stb. Ám a kocsimosó most már okosabb. Piszmog, elhárítja a kérdést, ravaszkodik, tiltakozik, s valójában csak az alkalmas pillanatra vár, hogy „megtorolja" kliensén a maga alárendelt helyzetét, és „kvitteljen" azért a régebbi utasért, akinek nem tudott visszavágni, így is tesz. Pedig a kliensnek esze ágában sem volt kellemetlenkedni. Egyszerűen csak fecseg, mint a kocsimosásra váró emberek általában. Amikor azonban váratlanul legorombítják, meghökken. Gyorsan ki kellene találnia, mi baja lehet vele a munkásnak. És ki is találja. Megfelelő választ kell keresnie. Az is megvan. A kocsimosó pedig megérti, hogy tévedett, s ezután már rendes mederben folyik tovább a beszélgetés. Ennyi az egész. Biztosíthatom önöket, hogy a feladat igen egyszerű s emellett igen bonyolult: TISZTÁZNI KELL a helyzetet - ehhez egyrészt múlhatatlanul szükséges, hogy éppen EZT a helyzetet akarjuk tisztázni, másrészt pedig nagy gyakorlatot igényel. Utána pedig ismét bele kell helyeznünk mindezt az eleven szituációba, a szoros, két ember közötti közvetlen improvizációs kommunikáció közegébe. Ezek után az életben lejátszódott jelenet színpadi absztrahálása következik; mintegy mindent újra ki kell találni — de most már színpadi nyelven, de az eleven megfigyelésre támaszkodva... 33
