Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
alázkodnia, és hízelegnie KELLETT, és ez az állati izgalom a színfalak mögött utálattal töltötte el. Mert amikor az ember a színházban komédiázik, mindenkinek könnyűnek kell éreznie magát, azoknak is, akik a színpadon vannak. Ha pedig ehelyett gúzsba köt a félelem, és reszketés fog el, ez nagyon megalázó érzés. Ezt érezte át Moliére, csak sokkal nagyobb mértékben, mivelhogy ő zseniális, tehát ezerszer érzékenyebb ember volt! Moliére lassan leveti a parókáját, arcán fájdalmas a mosoly, és amíg a mosoly lassan eltűnik az arcáról, szemét gyűlölet és vér önti el, szeretne valamit összezúzni, vagy valakit megütni, vagy saját kezét eltörni, hogy a fájdalom elvonja a figyelmét. Moliére addig üti Boutont, amíg maga ki nem fullad. És amíg el nem vonszolják előle a színészek, akik öltözőikből futottak össze, mert hisz az lehetetlen, hogy az előadás közben a király jelenlétében a színpadon verekedés törjön ki, Boutont félreráncigálják, de Moliére bivalyerős, és két nőnek egész testével rá kell vetnie magát. Aztán adnak neki egy nedves rongyot, hogy a szívére vagy a fejére tegye, és magához térjen, mert néhány perc múlva újra ki kell mennie a színpadra. Mert hiszen mindez két jelenés közötti szünetben történik! Amikor a fizikai fenyítés veszélye valamelyest elmúlt, Bouton, aki eddig csak védekezett, mint a rádiós, szemügyre veszi széttépett ingét. A mester egy széken ül, és úgy kapkodja a levegőt, mint a partra vetett hal. Bouton leveti magáról a rongyokat, és veszekedni kezd. Ő is nehezen kap levegőt, az előző jelenet nem volt tréfa, de Moliére annyira igazságtalan volt vele, hogy most még a mestertől való félelem sem képes megállítani. Moliére pedig eközben lélegzethez jutott, és még azt is megértette, hogy ártatlant vert. Odamegy az asztalhoz, hogy rendbehozza a maszkját, mert egy perc múlva színpadra kell lépnie, azonkívül így sokkal kényelmesebben tudja álcázni bocsánatkérését Bouton előtt, akit — bármi is történt vagy történjen — mégiscsak szeret. A bocsánatkérés elfogadtatik, mivel Bouton is szereti a gazdáját, és mindig megértéssel viseltetett állapota iránt. És a bonyolult és szellemes, de mindinkább kedélyes civakodás után mindegyik megy a dolgára. Most pedig Moliére-t játszom. 115
