Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

rendezésben megújuló egyedi-egyszeri forma és a hazafias gondolat valódi izzása — valószínűleg erre kell törekednünk. Törekednünk kell, hogy kifejezzük korunkat, annak nehézségeit, örömeit, álmait, kifejezzük a kort és egész önmagunkat, mert e személyes odaadás nélkül a művészet sohasem lesz elég egyéni és szívből jövő.

Az emberek életük során lépten-nyomon régtől ismert igazságokat fedeznek fel önmaguk számára. Egyszercsak magam is felfedeztem egy ilyen igazságot: minden mozgásban van, minden változik! A színházművészetről vallott nézeteim mindenesetre elég rövid időn belül jelentős változáson mentek keresztül. Éspedig így. Kezdetben volt az az óriási hatás, amelyet a Művész Színház gyakorolt valamennyiünkre.

Ha a régi hasonlathoz folyamodunk a kőről, amely a vízbe esve köröket fodroz maga körül, mondhatjuk, hogy a Művész Színház a művészetben fodrozott köröket maga körül. Hatását nem egy, hanem több nemzedékre is kiterjesztette.

Én is, mint sokan mások, akik egy bizonyos időszakban jelentkeztek a művészetben, teljesen a Művész Színház hatása alatt álltam.

A Három nővér minden részletével, minden apró vonásával együtt állt szemem előtt.

A kertész kutyáját úgy szerettem volna a színpadra vinni, ahogy a Figaro házassága ment a MHAT színpadán. Amikor pedig (közvetlenül a főiskola után, Rjazanyban) a Forró szívet rendeztem, a szó szoros értelmében a Művész Színház előadását akartam megismételni.

Betéve tudtam Sztanyiszlavszkijt, pontosan meg tudtam volna mondani, mikor, hol és mit mondott.

Érdekelt a fizikai cselekvés módszere, a cselekvő elemzés módszere, stb., stb.

Egyszóval teljesen eltöltött mindez, igyekeztem elméletileg felfogni és a gyakorlatban alkalmazni.

Azután úgy tűnt nekem, hogy új korszak kezdődik. Lehet, hogy egyesek ezt már régen felfedezték, bennem még csak ekkor kezdett derengeni, milyen óriási a különbség az eredeti Művész Színház között, amelynek hódoltunk, és aközött, amilyenné ekkorra változott.

111