Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
natát képes elfogadni, képes örülni neki, és még egy másik embert is meg akar győzni arról, hogy ez örömhír. Akkor süsse meg a filozófiáját, süsse meg a tanításait, süsse meg a barátságát is! Akkor ő is olyan, mint a többi! Akkor nem kell vele beszélni, és hallgatni sem kell rá. Hiába igyekszik a barát igazolni magát, kimagyarázkodni. És már nem is tudjuk, mi borzasztóbb — magának a száműzetésnek a ténye, vagy az, hogy két, egymáshoz oly közel álló ember áll értetlenül egymással szemben. Ekkor jön a Dajka. Kopogtatásáról azt hiszi Lőrinc, hogy máraz őrség jött el. Romeo pedig teljesen elerőtlenedett, megsemmisült. De a Dajka Júlia kérésére szaladt ide. Asszonyi tapasztalata sugalmazza neki, mit kell tennie. Leül Romeo mellé, és átölelve őt úgy szól hozzá, mintha a dajkája, a gondozója volna. Ringatja és cirógatja, És a meggyötört Romeo enged neki, átöleli, mint gyermek a dajkája nyakát. A kiáltozás, sírás és panaszok után elfáradt és elcsendesedett. És akkor Lőrinc is odaül hozzájuk, szinte belefonódik az ölelésükbe, és már egész más hangon igyekszik megmagyarázni Rómeónak vádaskodása teljes abszurditását. Jóságosán és bölcsen rajzolja fel előtte a helyzetet. Szavai úgy csengenek, mint egy csendes prédikáció, azután hangja erősödik, áradóbb lesz. Arról beszél, hogy lehet és kell élni. És arról, hogy akiben van bátorság, az még győzhet is. És Romeo lassanként újra megleli önmagát. A nyugalom, a bátorság és a tudatosság tér vissza hozzá. Elbúcsúznak. Romeo elmegy. A barát nem látja többet élve. \^lahogy nem gondoltam azelőtt, hogy egy előadás kedvéért az ember elutazhat egy másik városba. De akik Leningrádból jöttek, leningrádiak és moszkvaiak, olyan lelkesedéssel és akkora felháborodással (akadtak ilyenek is) beszéltek az Öt este* Tovsztonogov-féle rendezéséről, hogy egyszerűen nem lehetett nem odautazni. Kiderült, hogy az előadás valóban nagyszerű. A minket körülvevő művészi életben mindnyájan találunk valami olyasmit, ami kiegészítő iskolánkká válhat. Nekem az utóbbi idők más remek előadásai mellett az Öt este szolgált ilyen iskolaként. *Alekszandr Vologyin darabja 108
