Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Egyszerű-e eljönni egy ILYEN emberhez és mindent elmondani neki, amikor tegnap még itt zokogtál mellette, és azt kiáltoztad, hogy megölöd magad egy egész más nőért? De el kell jönni, és el kell mondani neki mindent, nemcsak azért, hogy azután megkérhesd, eskessen össze benneteket. Még MEGÉRTÉSRE is kell lelni ennél az embernél, aki olyan, mintha az apád volna, sőt helyettesíti az apádat, mivel az apáddal nincs meg az a kapcsolatod, amely megvan vele. Rá kell ruházni a terhedet, meg kell, hogy értsen. Tegnap egyet szeretett, ma egy másikat? — Ráadásul egy Capuletbe szeretett bele. Hogyan mondjon el mindent neki?

Később, egy másik jelenetben mindketten Júliát várják. Bejönnek,! egymás mellett leülnek, és arrafelé néznek, ahonnan a lánynak jönnie kell. Romeo nyugtalan: nem tudja, milyen benyomást tesz Júlia a barátra. Lőrinc úgy nézegeti a menyasszonyt, mintha a női szépség szakértője volna, és még távolról sem öreg férfi. Romeo ugrál boldogságában, mint egy kölyök, verdesi a combját. Lőrinc akkor találkozik utoljára Rómeóval, amikor száműzetésének hírét hozza neki. A barát először nem tudja, hogyan közölje a fiúval a herceg döntését, de egyszercsak megérti: meg kell magyaráznia Rómeónak, hogy számára a száműzetés nem a legrosszabb megoldás, ha egyszer azt várta, hogy kivégzik.

Mintha egy paradox helyzetgyakorlat játszódna le előttünk. Romeo nem örül.

Még a legcsekélyebb megkönnyebbülést sem érzi. A halál, amelyre már felkészült, könnyebb megoldásnak tűnik neki, mint a száműzetés hosszadalmas kínjai.

Nem kegyként fogja fel a száműzetésről szóló hírt, hanem a vártnál is rettenetesebb bosszúként. Nem mint igazságos, hanem aljas bosszúként. A szerzetest pedig, aki most ezt a büntetést kegyként akarja feltüntetni, Romeo alávaló árulónak, kicsinyes, megalkuvásra kész embernek tartja. Lőrinc egyszerre kevesebbnek és kisebbnek tűnik neki annál az embernél, aki őt eddig csak fennkölt dolgokra, minden kompromisszum elutasítására tanította. A száműzetéstől való félelem és a Júliától való elválás elkerülhetetlensége Rómeót nem a tény ellen, nem is a herceg vagy saját gyilkos tette ellen gerjeszti haragra, mégcsak nem is a szerzetes ellen, aki ezt a hírt hozza. Romeo azért haragos, mert Lőrinc úgy véli: ez a száműzetés kegy. Azért, mert a barát a hír egyik leggonoszabb mozza107