Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Nem valóban hajszolták a halálba, hanem állítólag"... Másszóval a fiú tudja az ördög, mivel foglalkozik, tudja az isten, mit képzel magáról, a barátai pedig azt híresztelik róla, hogy mindenben a környezete volt a hibás. Valójában pedig egyszerűen rossz jellem volt. Azért lőtte agyon magát, mert csalódott a formaalkotásban, ahogy azt már az a bizonyos kritikus is megmondta. Kiderült, hogy a mai ember képes arra, hogy olyan ítéletet alkosson Trepljovról, mint Arkagyina. Ahogy Vologyin egyik darabjának szereplője mondta: „az élet gazdagabb, mint a fantázia". De kiderül ugyanott az is, hogy Trigorin honpolgári és írói elmélkedéseiben érték is van. Megbízható. Ezekben az elmélkedésekben van valami alapos, lényeges, ami Trepljovban nincs meg. Túlságosan ideges is, meg aztán az a monológ is érthetetlen: „emberek, oroszlánok, sasok és foglyok" a végén pedig ez a lövés a fejébe, ő, akit „állítólag" halálra hajszolt a környezete. És ez a koncepció is igényt tart arra, hogy csehovinak nevezzék! Egyébként, miért is ne neveznék így? Csehov valóban nem is olyan egyszerű író. És ha valaki a darabban az üres formaalkotás összeomlását akarja meglátni, meg is láthatja. És még leckét is adhat a mai fiataloknak. Látjátok, micsoda összeomláshoz vezethet a fölösleges művészi útkeresés. Akkor egyszerre úgy tűnt, hogy fel kell lépni egy másik koncepció védelmében, be kell bizonyítani, hogy Csehov rokonszenve Trepljov oldalán volt, nem Arkagyináén, sőt még Trigorin oldalán sem, hanem Trepljovén. Jóllehet ez a koncepció lényegében világos és magától értetődő, mégis merésznek tűnhet, ha egyszer vannak emberek, akik másképpen gondolkodnak. Csehov talán éppen azért volt Csehov, mert együttérzett Trepljovval, noha ez az együttérzés valószínűleg nem merítette ki teljesen hozzá való viszonyát. Akik pedig nem Csehovok, azok talán éppen azért nem Csehovok, mert ellenállhatatlanul vonzódnak Arkagyina nézőpontjához. Akárcsak Arkagyina, ők is csak egy szóval tudják szidni Trepljovot — „Dekadens". Ezt a szót lövik jobbra is, balra is, mihelyt örökös keresgélésükben meglátnak valami „megalapozatlan" vagy „ingatag" alakot. És amikor egy fiatal színház új, nem egészen tökéletesen sikerült kísérletét mutatja be, ők is rögvest ott teremnek. 100
