Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

— Kénszag van, ennek így kell lennie?

— Igen, a hatás kedvéért!

Tapasztalataik által bölcsekké lettek, viccelnek. Ingerli őket, hogy odébb akarják őket taszítani a megszokott álláspontról, Arkagyina szavaival szólva ki akarják oktatni őket, hogyan kell írni, és mit kell játszani.

Egyszóval Trepljovot ÁLLÍTÓLAG a környezete hajszolta a halálba.

De milyen is az a falu, amelyben Trepljov kénytelen élni? Mit jelent az, hogy nincs pénze? Nemcsak külföldre nem utazhat, hanem még a szülővárosába se. Itt még az öreg Szorinnak is „a koponyájához ragad az agyvelője". Trepljov pedig, ki tudja, talán valamiféle Biok.

És a régi, kopott zakó, amelyben szégyell megjelenni az anyját körülvevő hírességek között! És az, hogy folyvást kijevi kispolgárnak kell éreznie magát? És maguk ezek a hírességek, akik kisajátították az első helyeket a művészetben? De hiszen az egész művészetük, színházuk olyan, hogy menekülni szeretne, „ahogy Maupassant menekült az Eiffel-toronytól, mert giccsességével majd szétnyomta az agyát".

Az a színház, amelyben azt ábrázolják, „hogyan esznek, isznak, szeretnek, járnak az emberek, hogyan hordják kabátjukat", olyan színház, amelyben „e bárgyú jelenetekből és mondatokból morált iparkodnak kicsikarni — azt a házi használatra szánt, közérthető, sekélyes morált..."

De mit tegyünk azokkal, akik az Eiffel-tornyot nem érzik giccsesnek, és a Trepljovot körülvevő környezetről fel sem tételezik, hogy képes őt megfojtani?

— Dánia börtön —, mondja Hamlet, miután „állítólag" találkozott atyja szellemével.

— Dánia nem börtön—mondja Guildenstern ésRosenkrantz. Bizonyos Csehovra apelláló emberek Trepljovval szemben Trigorinban egyfajta, hogy úgy mondjam, honpolgárság megnyilvánulását látják. Szerintük nem szabad lebecsülni honpolgári és írói töprengéseit. Ez kétségtelen. De milyen töprengések ezek?

Azelőtt Trigorin nekem is nagyon egyszerűnek tűnt. Igaz, nem láttam benne a társadalom oszlopos tagját — egyszerűen szibaritának tartottam. Kezdetben úgy tűnt nekem, hogy ő és Arkagyina egyformák — egyik kutya, másik eb. De a munka folyamán kétsé101