Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Felteszem, hogy abban a korban bizonyos körökben ez általánosan elterjedt szokás volt!

M.M. Morozov, Shakespeare színdarabjait magyarázván, többek között a következő elgondolást fejti ki: ha a mai embert megsértik, elég ritkán felel rá az öklével. Jó-e ez, avagy rossz, de rászokott, hogy fegyelmezze magát. Akkoriban azonban a sértést azon nyomban követte az ütés.

Elképzelem e műveletlen, félig ittas, durva szolgákat, amint egy csoportban álldogálnak a házak közötti kis téren. Önmagukat heccelve, öntelten páváskodnak egymás előtt, és keresik az értelmetlen, nyomasztó üresség feloldásának lehetőségét.

Amikor látjuk, hogy néhány fickó órákig ácsorog egy ház kapuja előtt; lökdösődnek, röhögnek, egymással versengve pénzdarabokat dobálnak a levegőbe, hogy megmutassák, milyen ügyesen kapják el röptében az érmét, tisztában vagyunk vele, hogy ez lelki és szellemi sivárságból fakad. A lényegi tartalmak teljes hiányából. Egyébként ez a hiány a shakespeare-i szolgákat nem jellemzi. Őket betölti az egyik csoportnak a másik csoport iránt, az egyik nemzetségnek a másik iránt érzett gyűlölete. Ez a gyűlölet az egyedüli tartalma életüknek. A zabálás, ivászat, dorbézolás állatias funkciók, de Montague szolgáit elverni — ez már átmenetet jelent állati létükből a tudatos életbe.

Az új herceg elítéli az ellenségeskedést, és pénzbüntetéssel fenyegeti meg azt, akit verekedésen kapnak. Azt azonban nem tilthatja meg, hogy gyűlöljék egymást. Éppen ezért a Romeo és Júlia szolganépsége csak olyankor verekszik, ha tudja, hogy a törvény mellette áll. Tybalt megjelenésekor azonban még az észnek ez az utolsó maradéka is szertefoszlik, hiszen az ő szemében gyűlöletes szó a béke. Tybalt pedig, hogy úgy mondjuk, közvetlen főnökük. Tehát cselekedni kell.

.... Ebben a Veronában peregtek le Romeo és Júlia tiszavirág-életének napjai. Ugyanilyen rövid élet adatott Mercutiónak is. Egyedül Benvolio marad életben, akire kezdetben gyötrőn nehezedik rá magáramaradottsága, bár Romeo és Júlia halála után rövid időre viszonylag békésebb kor köszönt be. Az ellenséges felek emlékművet állítanak azoknak, akik áldozatul estek ellenségeskedésüknek, stb., stb.

Ez a fiatalság a nemzet virága volt. Úgy jártak-keltek a sárban — Romeo szavaival: „mint hószin hattyú hollók közt világít". E va9