Kósa Károly (szerk.): A Szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951 - 1978 (Budapest, 1979)

Cenner Mihály: Fejezetek a szolnoki színészet történetéből

II.

hogy még egyszer kezdjük elől, s játszuk el végig a darabot. Úgy is lett, s ráadásul meg is vendégelték e kis társaságot."

Így irja le az első szolnoki színi előadás történetét Szilágyi Pál, úttörő színész /1790-1874/, Kelemen László, az első magyar színigazgató unokaöccse. 1807-ben, a második pesti színtársulatnál lett színész, változatos és kalandos pályát futott be, 1837-ben a megalakult Nemzeti Színháznak lett a tagja. Hires fiittyös volt és Kisfaludy Károlyt is gyönyörködtette művészetével. A Szolnokon vele játszó társulat tagjai: Széppataki Johanna Déryné testvérhuga, később Kilényi Dávid színigazgató felesége; Nagyné feltehetően Nagy Mihálynéval azonos, jónevü vándorszínész házaspár voltak; Kassai Samu és Keszy József igen neves vándorszínészek voltak,csakúgy mint Szőke Mihály és Horváth Mihály. Berkes valószínűleg műkedvelő volt. Ilyenek gyakran csatlakoztak egy-egy vándortársulathoz, többnyire diákok voltak, s részint a társulatot segítették ki, ha egy-egy kisebb szerepre nem jutott színész, részint szükségük volt arra a pár krajcárra, vagy a vacsorára, amit a "fellépés" fejében kaptak. A "Tündérlak Magyarhonban" Hirschfeld kétfelvonásos vigjátéka, amelyet Láng Ádám János úttörő színész magyarított és dolgozott át magyar színpadra. Sokáig igen kedvelt müsorszáma volt nemcsak a vándortársulatoknak, de az állandó színházaknak, sőt a Nemzeti'Színháznak is.

Szilágyi Pál és kicsiny társulata tehát.a Zöldfához címzett fogadóban játszott, s a Tündérlak Magyarhonban volt az első szinielőadás Szolnokon, 1822-ben, valószinüleg a késő őszi, vagy a téli hónapok valamelyikén. Ez volt tehát az első jeles dátum a szolnoki színészet történetében. A szolnoki közönség szerette és igényelte is a színi előadásokat, de ismét sokáig nem juthatott hozzá. Százötven évvel ezelőtt Szolnok ugyancsak kis mezőváros volt, s az Alföldet járó vándortársulatok inkább Kecskemétnek vették útjukat, több előadás lehetőségét és biztosabb megélhetést remélve ott. így történhetett, hogy Szolnokra csak 12 évvel Szilágyiék után érkezett ismét vándorszi^ nész társaság. Ezúttal a hires falujáró színigazgató, Balogh István vezette ide társaságát. Balogh Naplójából kitűnik, hogy 1836. május 18—tói junius 12-ig játszottak a városban. Balogh /1790-1883/ még a pesti Rondella színházban kezdte színészi működését, de nem kevésbé nevezetes mint színműíró és fordító sem. Ő irta színpadra a Ludas Matyit, megírta Cserni György históriáját és még számos, a vándortársulatok műsorán szereplő darabot.

Műsoruk színvonalasnak mondható, ha összehasonlítjuk akár egy-egy város színházában előadott darabokkal. /Ebben az időben állandó színház volt Budán, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett és Balatonfüreden, bár ez utóbbi kőszinháza ellenére jobbára csak a nyári idényben működött./ Baloghék műsorán találjuk a Rómeó és Júliát, Molière