Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)
Eszközei
És ha valakit fejedelemnek tartanak, akkor fejedelem is. És ha Honthy Hannát uralkodónönek képzelik, eszerint bánnak vele, mint kivételezett személlyel — akkor ő valóban uralkodónő is. Elsősorban persze a színpad uralkodónője, de ezt a fejedelemasszonyi gesztust és attitűdöt átviszi -- át kényszerül vinni hétköznapjaira is. Honthy elfogadja és megköveteli a neki kijáró hódolatot és megkülönböztetést, de ha megkapja, mindig csak mulat azon, hogy ismét bedőltek neki. Tulajdonképpen Hügel Hajnalka ő, aki titokban nevet, hogy összetévesztik Honthy Hannával. ESZKÖZEI „Földieknek játszó égi tünemény” fordította ki Szép Ernő gálánsán Csokonait Bajor Gizi hódolására. S ezt a szépen kurizáló mondatot továbbörökölte Honthy Hanna is egy jelmezterv dedikációján. Minden színpadi megjelenésében érződik némi földöntúli lebegés. Mindentől megtisztított, elfinomított könnyedség. Művészete a valóságból táplálkozik, és a valósághoz szól, de többségében valóságfeletti eszközökkel és valóságfeletti hittel. Szemét az égre függeszti és csak akkor veszi észre, mi van a földön, ha megbotlik. Iróniáját és komikumát is ez adja: egy égien tiszta lényről időnként kiderül, hogy szeparékban is elő szokott fordulni és nem csupán mint néző! Álmatag nazalitás. Kissé éles, magas hanghordozás. Tagolt prózamondás. Édeskés mosoly, némi cinkos frivolitással keverve. Hangzói egyéniek: abban a szóban, hogy férfi, rengeteg r-et használ, szinte így hangzik ez a számára fontos szó, hogy: férrrrrrfi. Elmosódóak az s-ei és a cs-k olyan pikánsan bizonytalanul hallatszanak, mintha mindig valami huncut ígérettel volna tele a szája. Ez a 17
