Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Eszközei

hamiskásság, ez az ironikus kokettség vonul végig énekszámain ha — elvonatkoztatva megjelenésétől — csak hanglemezről hallgatjuk. De csúfondáros kacérsága felfokozottabb a színpadon. Ott hunyoritás, szemével való csippentgetések kísérik a szöveget. Nem erotikus kacérság ez. Honthy sosem tartozott az erotikus színésznők közé. Más szavakkal: soha sem volt úgynevezett sex-girl. Nem volt, annak ellenére, hogy érdekesen, meghökkentően és szabálytalanul szép volt mindig, és szerepkörét is a pompázatos nőiség határozta meg.

Asszonyisága azonban nem elsősorban alkati adottságaiból származott. Művi-művészi úton előállított volt. Stilizált. Stilizált a kacérsága, a szenvedélye és finoman elstilizálódott megformálásában a szerelem ábrázolása is. Ennek a stilizációnak egyik legfontosabb eszköze az irónia, a gúny és a cinkos kikacsintás.

Tudatosan — vagy csak ösztöneivel tudva — megtalálta azt az egyensúlyt, amivel kikerülte műfajának legfenyegetőbb veszélyét. Az operett a valóságnak szinte felismerhetetlenségig való elstilizálásából ered, jelzésszerű, ikonográfiái figurák szerepelnek benne, mitologikusán közmegegyezéses történetekben. Tehát a cselekményeket mozgató szenvedély — a szerelem — sem lehet valóságos ábrázolás tárgya. Azt is játékká kell finomitani. Ennek következtében a szerelem gáláns és könnyű játék lesz, mulattató és mulatságos évődés. Többnyire testetlenül. Ezzel a stilizációval kerülte el az operett fő veszélyét: az érzelgősséget.

Honthyból nem hiányzik az érzelmesség. Ha szerepe szerint pátoszra van szükség, mintha tejszínhab kenődne a hangjára. Érzelmes, de sosem érzelgős. Érzelmei játékká finomodnak és mintegy idézőjelbe kerülnek. Egyszerre jelentik azt, amit jelentenek, és még mást is. Előadásában minden érzés ironikus aláhúzást, kis karikatúraszerű eltúlzást nyer.

Lényének természetes és kiapadhatatlan humora konzerválta stílusát, ez a humor tartósította kor- és stílusváltásokon át. Nem évült és nem avult el: mert nem egyetlen kor divatját hordta magán, hanem mindenkor érvényes gúnyolódást tartalmazott.

18