Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Honthy mítosza

elégedettségét, önelégültségét zengi a kórus, húzzák a vonósok, fújják a fúvósok és ezt a gáttalan társadalmi jóérzést csattogják a cintányérok és az üstdobok.

(Erre a muzsikás életérzésre kemény kontrapunkt volt az első — majd a második — világháború, A gránáttűz felé galoppoztak a grizettek, és vérbe valcereztek a lágyan ringó, báli párok.)

Amikor pedig a második világháború után itt Budapesten, látszólag teljesen időszerűtlenül, ismét felbukkan az operett és a bécsi nagyoperett új diadalkorát éli, első számú kulturális kiviteli cikkünkké válik és nemzeti közüggyé: a forradalmi mázzal dicsekvő polgárság önelégültségének kifejezésévé emelkedik. A Csárdáskirálynő nyolcszázas sikerszériája mutat valamit. Elégedett önigazolást egyfelől és pótlékkal élő menekülést másfelől. A „Hajmási Péter, Hajmási Pál” ennek az operettkorérzésnek valóságos himnusza. Honthy Hanna pedig jelképe, igazolása, ünneplője és ünnepeltje.

Néha úgy tűnik, azért ünnepük olyan forrón, mert csodálják vitalitását, mert megbotránkozással vegyesen csodálják, hogy még mindig van, hogy még mindig csillogva és pompázatosán van jelen a színházban, a maga „pávatollas koturnus”-ában.

De ez felszínes magyarázat.

Nem őt ünnepük, amikor őt ünnepük. Saját magukat ünnepük a nézők. Azon csodálkoznak az emberek, hogy bármi volt és bármin mentek keresztül, még mindig láthatják őt. Azon csodálkoznak, hogy bár a nagymama és a nagypapa is láthatták őt a Népoperában vagy a Király Színházban, még mindig, ők is nézhetik, láthatják, hallhatják, tanúi lehetnek fejedelemnői sikereinek, gáncs és sérthetetlenség fölött álló színpadi diadalainak. Azon csodálkoznak — ha történetesen idősebbekről van szó —, hogy annyi mindent meg tudtak úszni a történelem folyamán, hogy ismét láthassák ugyanazt a Honthy Hannát, akit ötven éve is láttak, negyven éve is, harminc, húsz, tíz éve is, és ugyanezt a Honthy Hannát láthatják ma is.

Csodálnak egy mítoszt és közben táplálják a mítoszt és örömöt vált ki belőlük, hogy minden tapsra összevert tenyérrel maguk is hozzáépítenek Honthy mítoszához.