Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)

Vannak-e a rendezésnek titkai?

A színházi szakemberek előtt természetesen nincsenek, mint ahogy minden mesterség beavatottjai kell, hogy ismerjék szakmájuk összes eljárásait a legbonyolultabb fogásoktól a legapróbb finomságokig, hiszen éppen mindezek tudása avatja őket mesterekké. A színházba járó közönség azonban, még a színpadi kifejezőeszközökhöz szokott, hozzáértő és irodalmilag képzett nézők Is, mindig kissé határozatlanul, bizonytalankodva, tájékozatlanságukat még maguknak sem vallva be, inkább csak érezve és sejtve a szó jelentését, olvassák a színlapon: „A darabot rendezte X, Y.”

Mit is takar pontosan ez a szó „rendezte”? Miféle tevékenység tulajdonképpen a színpadi rendezés? Mi a feladata, munkaköre és jelentősége annak a személynek, akit úgy hívnak: rendező?

A rendező nem írja a darab szövegét, tehát nem azonos az íróval, akinek mondatai a színházban hallhatók; nem játszik el semmiféle szerepet, tehát nem azonos a színésszel, aki a színpadon mozog és beszél; nem tervez és nem fest díszletet, tehát nem azonos a díszlettervezővel, akinek színpadképei az előadás folyamán láthatók. Nem azonos a jelmeztervezővel, a zeneszerzővel, a karmesterrel, az ügyelővel és a színpadmesterrel sem. Tevékenysége közvetlenül nem érzékelhető, nem látható és nem hallható. Munkaköre általában kevéssé ismert. Csoda-e tehát, ha a laikusok szemébep személyét és foglalkozását némi titokzatosság veszi körül?

A színjátszás fejlettebb formájában, tehát már kétezerötszáz évvel ezelőtt az ókori görögöknél és azóta is, végig a történelem folyamán, egészen napjainkig, mindig társas művészet volt. Ez azt jelenti, hogy az

VANNAK-E A RENDEZÉSNEK TITKAI?

5