Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A próbák
A PRÓBÁK Az előadás előkészítése a színpadi próbákon történik. Ezeknek a próbáknak a szervezője, vezetője, irányítója a rendező. Az általános hiedelemmel szemben a próbák nemcsak a szöveg betanulására valók, hanem a dialógusok mögött élő alakok életrekeltését, a környezet, a légkör megteremtését, a színészek közötti kapcsolat, az összjáték kidolgozását, az élő művészeknek és a színpad élettelen tényezőinek (a díszlet, világítás, bútor, kellék, jelmez) összehangolását is szolgálják. Végső fokon a próbákon bontakozik ki, nyer megfogalmazást és rögzítődik meg a darabról kialakult rendezői elképzelés, amely a drámának mindig egy bizonyos értelmezését jelenti. Mintegy száz esztendő óta a próbáknak meghatározott formái alakultak ki, amelyeket a legtöbb színháziban még ma is alkalmaznak, bár az utóbbi évtizedben egyes modern rendezőik igyekeznek formalisztikus merevségüket feloldani. Az első próbát olvasópróbának nevezik. Ezen a rendező vezetése alatt a darab valamennyi szereplőjének jelen kell lennie, sőt még a súgónak és az ügyelőnek is. Valamelyik próbateremben, vagy a háziszínpadon egy asztal körül helyezkednek el az összes résztvevők és megkezdődik a darab felolvasása. A próba célja a darab szövegének megismertetése a szereplőkkel, a szöveg pontos rögzítése, az esetleges stiláris javítások, s a rendező által már előzőleg kidolgozott egyéb szövegmódosítások (húzások, beírások, jelenetcserék stb.) átvezetése minden példányba. Mindez az előre elkészített rendező-példány alapján történik, de a rendező a színészek javaslatait is tekintetbe szokta venni. Egyes írók maguk olvassák fel darabjukat az olvasópróbán, de ilyesmire csak olyan író Vállalkozhatik, akinek előadása valóban plasztikussá tudja tenni a szöveget. Molnár Ferenc legtöbbször maga olvasta föl darabjait, s azt mondják, hogy az így bemutatott szöveg egy színpadi előadással is fölért. A párizsi Comédie Française-ben bevett szokás, hogy az író maga olvassa fel darabját a
