Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A szereposztás
nész korának. Nem az években mérhető valódi koráról van szó, hanem arról, amelyet hitelesen meg tud játszani. Shakespeare Júliája a darab szerint 14 éves, de még nem akadt színésznő, aki ezt a rendkívül nehéz szerepet huszonöt éves kora előtt el tudta volna játszani. Hamlet Shakespeare tragédiájában 25—26 éves, de Beregi Oszkár 35. Pethes Imre 44, Somlay Artúr 42, Ödry Árpád pedig 47 éves korában játszotta először. A legfiatalabb magyar Hamlet Törzs Jenő volt, aki 22 éves korában lépett fel ebben a szerepben. Bajor Gizi 43 éves volt, amikor A néma levente 25 éves Zilia Ducáját, 50 éves, amikor a 23 éves Gauthier Margitot és 56 éves, amikor A kertész kutyája 22 éves grófnőjét játszotta. A nagy korkülönbség ellenére mégis teljes illúziót tudott kelteni. Baron, a franciák híres színésze 75 éves korában még fiatal hősöket játszott nagy sikerrel, pedig amikor egyik ilyen szerepében térden állva mondta el szövegét, két statisztának kellett őt felsegítenie. Általában a legnagyobb ritkaság, hogy a színész és a szerep kora megegyezzék, de annak eldöntése, hogy melyik színész milyen korú alak eljátszására alkalmas, a rendezőre tartozik. A rendezőnek azonban nemcsak a színészek műfaji (szerepköri) meghatározottságával kell számolnia, hanem tudomásul kell vennie azt is, hogy a színtársulatban néhány kiváló tehetségen kívül közepes, sőt gyenge képességű színészek is vannak. Ezek között kell a szerepeket kiosztania és sohasem kerülhet olyan előnyös helyzetbe mint a filmrendező, aki egy-egy produkciójához az egész ország, sőt olykor az egész világ kiváló színészei között válogathat. Így tehát a színházban a legjobb szereposztás is többé-kevésbé csak kompromisszum. A társulatok színészi hiányosságait sokszor úgy oldja meg a rendező, hogy vendégszereplőt kér föl valamelyik szerep eljátszására, ha nem talál rá megfelelő színészt a saját társulatában. Ebben az esetben viszont számot kell vetnie azzal, hogy bármilyen kiváló színész is a vendég, 'bizonyos mértékig idegen elem egy összeszokott és összetanult társulatban, s egy jól begyakorolt együttes kisebb tehetségű művésze esetleg kedvezőbb megoldást kínálhat.
