Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A rendezőpéldány
valami rendezői fordulattal pótolja, illetve egészítse ki a hiányos szövegrészt. A darab alapos megismerése azonban önmagában még nem alkotó tevékenység. A rendező egy pillanatig sem tévesztheti szem elől, hogy neki az irodalmi alkotásból egy új alkotást, a színpadi előadást kell életre keltenie. A darab részletező megismerése elindítja a rendezői képzelet működését s ennek segítségével nemcsak megérti, hanem el is képzeli az alakokat és a színhelyet, hallja is a mondatok zenéjét és a kísérő zajokat, vízió formájában megjelenik előtte az egész előadás. Ezt a víziót a rendező többé kevésbé meg is rögzíti a rendezőpéldányban. Rendezőpéldányr\a.k nevezik a darabnak olyan példányát, amelynek lapjai közé fehér oldalakat kötnek be s a rendező ezekre a lapokra jegyzi fel a szöveg egyes részeihez fűződő elgondolásait. Bejelöli a színészek állásait, a zajokat, a játékhoz kapcsolódó zenét, bizonyos világítási hatásokat, sőt egyes hangsúlyokat és mozgásoíkat is, de mindezt annak fenntartásával, hogy a végleges megoldásokra majd csak a színészekkel együtt végzett munka folyamán, a próbákon kerülhet sor. A rendezőpéldány elkészítésének módja általában igen egyéni. Van olyan rendező, aki már előre rendkívül alaposan és részletezően dolgozza ki rendezőpéldányát — ilyen volt Ivánfi Jenő és Horváth Árpád —, mások viszont — mint például Hevesi Sándor — csak vázlatosan vetik papírra elképzelésük főbb vonásait, s rendezőpéldányuk csak a próbák folyamán telik meg bejegyzésekkel. Nem is az a leglényegesebb, hogy milyen részletes kidolgozást nyer a rendezőpéldány a próbák megkezdése előtt, hanem pusztán az, hogy többé-kevésbé rögzítse a rendezői elképzelés főbb vonásait és biztosítani tudja a tervszerű munkát a próbák folyamára. 2 A rendezés 17
