Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)

A rendező színre lép

cegségének fejedelme, II. György, meiningeni herceg. A politika kevéssé érdekelte, de annál inkább lekötötte a színház, amely tehetségének igazi területe volt. Ud­vari színházában olyan jelentős újításokat honosított meg, amelyek aztán az egész modern rendezés kiin­dulópontjaivá váltak. Ez a meiningenizmusnak nevezett irányzat az első olyan rendezői megnyilatkozás volt, amely következe­tességével és rendszerességével már mint egységes stílus jelentkezett, s benne a színpad új művészének, a rendezőnek önállósuló munkaköre is világos meg­fogalmazást nyert. A meiningenizmus újításai összefüggő rendszert al­kottak s a színházi alkotás egész területét felölelték. Visszahatás volt ez egyrészt a régi színjátszás felületes­ségei és művészietlenségei ellen, másrészt a modern társadalom új igényeinek megfelelő színházművészet törekvéseit képviselte. A meiningeniek műsorukat kizárólag irodalmi értékű művekből állították össze. Shakespeare, Molière, Goethe, Schiller, Hebbel és más klasszikusok szere­peltek játékrendjükön. Nagy figyelmet szenteltek a színpadképnek, s annak minden részletét a legnagyobb műgonddal dolgozták ki. Elsősorban történeti hűségre törekedtek; a díszleteket, jelmezeket, bútorokat és kel­lékeket aprólékos múzeumi tanulmányok nyomán állí­tották össze. Még az egyenruhák gombjainak rajza is történelmi kutatások eredménye volt. Nagy súlyt helyeztek az addig elhanyagolt tömeg­jelenetek kidolgozására. A statiszták mindegyike önálló játékfeladatot kapott. Olyan benyomást keltettek, mint Munkácsy nagy történeti képeinek mellékalakjai, ame­lyek megannyi portré egy-egy színpadiasán beállított helyzetben. Ugyancsak a meiningeniök játékában kapott először súlyt az együttes játék. A nagy egyéni teljesítmények helyett II. György herceg és híres rendezője, Ludwig Chronegk, a kiegyensúlyozott és harmonikus összjá­­tékra törekedett, s a társulat nevelésében is főleg az együttes kialakítását tartotta szem előtt. A darabok tódolgozása nagyszámú próba során tör­tént. A meiningeniek voltak az elsők, akik hosszú időt szántak a produkciók előkészítésére. Nem elégedtek meg a drámai szöveg egyszerű betanításával, hanem az előadás minden részletére kiterjedt figyelmük. lő

Next

/
Thumbnails
Contents