Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
Színház nem játszhat musicalt, mert ahhoz jól éneklő, jól táncoló, és jó prózai képességekkel rendelkező színészek kellenek!” Hogyan? ... Az operetthez nem Ilyen színészek kellenek? Nem állítom, hogy ebben a kérdésben rózsás a helyzet! De miért lenne kedvező? A Főiskolán kimondottan zenés műfajú színészeket nem képeznek, az utánpótlás kérdése évek óta megoldatlan. Ha végignézzük az Operett Színház 1966-os társulatának névsorát és összehasonlítjuk a Gáspár Margit által szervezett társulat erőivel, szomorúan kell levonni a konzekvenciát: nagyon megfogyatkoztunk! A rendezőkérdés is megoldatlan volt hosszú ideig! Két kiváló prózai rendező, Horvai István és Simon Zsuzsa sok lelkesedéssel és ambícióval próbálta megoldani ezt a problémát, de az operett egész embert, egész művészt kíván... Nem hiszem, hogy ők maguk azt vallanák, hogy igazi területük, művészi vágyaik és céljaik netovábbja a zenés műfaj! ITALIA—WIEN—BRATISLAVA Míg idehaza a problémák és a viták a műfaj felett és körül mindjobban lángoltak, 1963 augusztusában ismét külföldi turnéra indult a színház. Mivel?... A Csárdáskirálynővel. Augusztus 5-én a Trieszti San Giusto várban hatalmas szabadtéri színpadon van az első előadás. 5000 ember a nézőtéren! Dr. Mario Franzil, a város polgármestere így nyilatkozik a premier után: „Kivételes élmény az előadás, a színészek kiváló játéka! A trieszti közönség elkényeztetett és válogatós, de az önök művészei meghódították. Remélem, hogy kulturális kapcsolataink a jövőben mind tovább bővülnek, mind a két nép hasznára!” Másnap minden trieszti újság hatalmas képes beszámolóitat közöl az előadásról, az elragadtatott kritikákhoz kapcsolódik az Unita, a torinói La Stampa, a milánói Corriere della Sera. 72
