Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
a „Nagymező utca és környéke” nem bírja el a falusi témát. 1963-ban Fehér Klára mai tárgyú szövegkönyvére Bágya András szerzett modern operettzenét. Darabjuk címe: Három napig szeretlek volt. Utána bemutatta a színház első musical produkcióját, Coll Porter Csókolj meg Katám! (Kiss me Kate!) című darabját. Ezzel a bemutatóval kitört a vihar! MUSICAL VAGY OPERETT?! A Rádius Mozi, majd a volt Magyar Színház épületében évekig működött a Petőfi Színház, amely a musicalmüfajt volt hivatva játszani. A színház megszületésének első pillanatától kezdve illetékesek és illetéktelenek sajtóban és rádióban és mindenütt, ahol csak módjutk volt rá, szembeállították a két színházat: az Operettet és a Petőfit — és a két műfajt: az operettet és a musicalt. E sorok szerény írójának hite és meggyőződése, hogy a musical az operett édes gyermeke, és egy gyermeket nem úgy kell istápolni, hogy a szülőket megöljük!!! Nem kívánok a kérdésbe belebonyolódni, hiszen ez külön könyvet tenne ki, de meg kell említenem, hogy amikor 1965 nyarán Zentay Annával Ausztráliában vendégszerepeltem, Sidneyben alkalmam volt az eredeti Broadway-társúlat előadásában végignézni a világhírű Hello Dolly című musicalt. Az előadás szünetében elbeszélgettem a művészekkel, és az igazgatóval és próbáltam megértetni velük a mi hazai, sajátos problémáinkat, az operett-musical kérdésében. Nem értették, miről beszélek! A darab főszereplőnője, Carole Cook így szólt hozzá beszélgetésünkhöz: „Mi azért nem értjük, miről van szó, mert mi CSAK MUSICAL-t játszunk!” Megkérdeztem, mi volt a legutolsó szerepe? Magától értetődő természetességgel válaszolta: „A víg özvegy!” Nem akarom leegyszerűsíteni a musical—operett vitát, de mindig csodálkozom azon, amikor például ilyen kijelentések születnek szóban és írásban: „Az Operett 71
