Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
nyel szemben, hogy az operett politizált! Mégpedig merészen és nyíltan! Offenbach eredeti szövegkönyvének gyilkos szatíráját sikerült megfelelő átdolgozással úgy átmenteni, hogy teljes egészében a mához szólt. A Marton Endire által rendezett előadáson érezhető volt a színészek politikai állásfoglalása. A Gerolsteini nagyhercegnő után került sor arra a bemutatóra, amely döntő fordulatot jelentett az Operett Színház életében. Nádasdy Kálmán és Pártos Géza rendezésében került színre Dunajevszkij Szabad szél című operettje. A társulat itt kovácsolódott össze elősször együttessé, ez a darab megteremtette a műfaj új hitelét a közönség, a művészek és nem utolsósorban íróink előtt. A színészek nem papírmassé figurákkal birkóztak a próbák folyamán, hanem hús-vér alakokat, élő embereket formálhattak szerepeiken belül. Az operett színészei bebizonyították, hogy alkalmasak a nemes feladatok megoldására, és boldogan állnak a szocialista-realista színjátszás szolgálatába. A Szabad szél hatására megszületett az első szocialista magyar operett, az Aranycsillag. Hámos György nagyszerű szövegkönyve színpadra állította a magyar néphadsereg életét, és az Apáthi Imre által kiválóan rendezett előadás elérte azt, hogy az operett szereplői minden hamis romantikától és idealizálástól mentesen ábrázolták zenés színpadunkon a magyar falut és a magyar katonát. A produkció egyetlen gyenge pontja Székely Endre zenéje volt, mely sehogy sem illeszkedett sem a cselekményhez, sem a műfajhoz. Az Aranycsillag után ismét magyar bemutató következett, Bródy Tamás és Kerekes János kellemes muzsikájú darabja Palotaszálló címmel, mely egy kollektív nyaralás vidám történetét vitte színpadra. A szöveg Békefi István és Kellér Dezső nem nagy igényű, de sikeres munkája volt. A Palotaszálló előadásai után Miljutyin Havasi kiirt című nagyoperettjét mutatta be a színház, nagy közönségsikerrel. Az előadást végignézte a világhírű szovjet szerző is. A szünetben megelégedéssel nyilatkozott az előadásról, és érdekesen beszélt a műfajról. Abban a szerencsében volt részem, hogy szavait lejegyezhettem: „ ... Nekünk, szovjet művészekneknehéz helyzetünk volt az operett terén. A cári időkben nem fejlődött az operett, nem voltak jelentős operettszerzőink. Az operettstílust a régi időben a bur-49 i
