Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Az operett Magyarországon
gadtatással ünnepli az operettet és nagy mesterét. Európa rövid időn belül „behódol” az operettnek és Franciaország, Németország és Ausztria után egyre-másra tűnnek el Európa térképéről azok a „fehér foltok”, amelyek azokat az országokat jelzik, melyek színházlátogató közönsége még nem vált az operett lelkes hívévé. No persze a lelkesedés nem egyöntetű! Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az operettnek és művelőinek akkoriban még nem voltaik ellenségei! Megnyugtatom az olvasót: ez is „haladó hagyomány”! Néhány idézet a korabeli sajtótermékekből: ,iAki az operetten derülni tudj az önmaga lelki szegénységéről ad számot! Ez a műjaj mocsárba rántja a színművészetet!” (Jules Janin> Jaurnal des Débats) „Bárcsak megszabadulnánk Offenbach müveitől!” (Almanach Musical) „Wagner kijelentette, hogy Offenbach muzsikájából a trágyadomb gőze árad, melyen Európa összes disznói hemperegnek!” (Wien Presse) „A magyar képviselőházban Irányi Dániel a költségvetés tárgyalásánál tiltakozik az ellen, hogy operetteket játszanak a Népszínházban. Az operettek ledér és sikamlós, valamint művészietlen fércmüvek, melyeket egyszer s mindenkorra száműzni kell!” (Bécsi Tudósító) Most veszem észre... itthon vagyunk!!! Itt az ideje, hogy körülnézzünk a Saját portánkon is. Mi volt a helyzet nálunk?! AZ OPERETT MAGYARORSZÁGON Az 1860-as esztendőben a magyar nyelvű színjátszás nehéz küzdelmet vív a német nyelvű színielőadásokkal. Bár a harc lassan, de következetesen a Magyar Múzsa javára látszik eldőlni, az Erzsébet téri Német Színház 13
