Székely György (szerk.): 175 éves a magyar színjátszás (Budapest, 1965)

1896 május i-én, a milleniumi ünnepség első napján, nyitotta meg kapuját az első magántőkés színház, a Vígszínház. Néhány éven belül további magánszínházak alakultak: a Magyar Színház, az Óbudai Kisfaludy Színház, majd a Király Színház. Mint ahogy a feudalizmust nálunk nem tudta teljesen felszámolni a felfelé törő polgárság, és csak késve tudott magának részpoziciókat hódítani, ugyanígy észlelhető ez a késés a művészi irányzatok elterjedése terén is. Ezért marad közmondásosan konzervatív a Nemzeti Színház, ezért veheti át egy időre a művészi vezetést a törekvései, stílusa, írói és színészei révén leginkább korszerű, de csakha-NÉPSZÍNHÁZ

mar túlnyomó részt nagypolgári szempontokat érvényesítő Vígszínház, és ezért tekinthető a korszak legjelentősebb művészi kezdeményezésének az a Thália Színház (1904—1907) amely nemcsak műsorában képviselte a legértékesebb elemeket, hanem a szakszervezetekkel teremtett kapcsolatot: a jövő szavát meghallva új közönséget igyekezett szerezni magának.

A két világháború között lényegében nem változott meg a korszakot megelőző kapitalista út; annak szerves folytatása volt, de az ellentmondá-OPERAHÁZ

V