A magyar színészet hősi harca 1790 - 1849-ig című kiállítás ismertetője (Budapest, 1961)
Göde István : Színfüzér c. könyve, melyben Kótsi színészeti tanulmányait adta ki. Színlapok a vándorlások korából. Tőrök Damascenus : Az időt töltő mulatságok c. — a színházi erkölcsöket bíráló — könyve. Kelemen László eszméjét, hogy a csak magyarul értő alsóbb néposztályok számára magyar színjátékot kell teremteni, a vándorszintársulatok váltották valóra. Ezek között a legismertebbek a Kolozsvári Színtársulat, a Kassai Dal- és Színjátszó Társaság, valamint a Dunántúli Színjátszó Társaság voltak. Utóbbinak vezetője Balog István (1790—1873) színész, író rendező, színigazgató volt, aki három évtizeden át járta a falvakat és városokat színtársulatával. Jelmondatát — „műveljük a falut, mert annak sohasem jut ki a szellemi élvezetből“ — működésével nagyszerűen támasztja alá. Előadásai azt bizonyítják, hogy a magyar népnek kell a kultúra, igénye van arra, hogy művelődjék. Balog István ezt az igényt igyekszik kielégíteni. Műsorán ott találjuk többek között a Hamletet, Romeo és Júliát, Molière : Botcsinálta doktor c. művét, Schiller, Kisfaludy és Dugonics drámáit. A vidék színházi kultúrájának terjesztésében és emelésében halhatatlan érdemei vannak. Ekhós (fedeles, sátoros) szekereken járták az országot a vándorszínészek, a kocsiszínekben, csűrökben, pajtákban, kocsmaudvarokon játszottak. Balog István falujáró színigazgató színtársulatának vándorútja, az előadott darabok jellegzetes alakjainak képeivel. Vándorszínészek az országúton. Nemzeti önállóságunkért, függetlenségünkért, a magyar öntudat elmélyítéséért vívott harc újjáéled a Dunántúlon is. Ennek a mozgalomnak élén Kisfaludy Károly (1788—1830) áll. Vígjátékait és történelmi drámáit a vándorszíntársulatok ismertetik meg a magyar közönséggel, különösen a Dunántúli Színjátszó Társaság, hiszen Kisfaludy leginkább a Dunántúl nemesi életét rajzolta meg bírálóan vígjótékaiban. A vidéki életmód jellemezte Kisfaludy Sándort (1772—1844) is, a Dunántúl nemesi életének költőjét, akinek buzgóságából épült fel 1831-ben (Kolozsvár (1821) és Miskolc (1823) után), a harmadik állandó magyar színház Balatonfüreden. A megerősödő magyar színészetnek új magyar drámákra volt szüksége. Kisfaludy mellett egész sor magyar drámaíró lépett fel, akiír eszmei és formai szempontból is megfelelőbb színdarabokkal látták el színtársulatainkat. Ebben a korszakban nemcsak az lényeges, hogy a színészet elterjed a magyarvidéken, hanem az is, hogy megerősödik a témájában is magyar drámairodalom. Székesfehérvár látképe. Kisfaludy Károly. Vidéki nemes. Kisfaludy Károly darabjainak színlapjai : Iréné, Pécs, 1822 ; Csalódások, Buda 1833 ; Kérők, Buda 1833 ; a Dunántúli Színész Társaság vidéki előadásairól színlapok. Kisfaludv 15 3. fal FaliUk/o Makr« 3. fal Fels» képsor Fali tárié
