Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril tanulmányaiból: A szcenográfus munkamódszere, a darab szcenográfiai elemzése, a szcenográfia elméleti kérdései

Az első probléma: a tipizálás és a szabványosítás. Szóltunk már az elvről: a szinpadon minden tárgy mértéke az ember. Átlagos magassága 170 cm, átla,gos lépéshossza pedig 60-70 cm. Ezek azok a méretek, amelyeket a néző lát, személyes élettapasztalatból ismer, és ezekkel hasonlít össze minden dolgot a szinpadon. Minthogy a diszlet csupán környezet és feladatát csak akkor teljesiti, amikor kibontakozik benne a drámai élet, a méretről szóló fenti elv alapja lehet a szinpadi szabványosításnak és a tipizálásnak. Az emberi alakkal hasonlítjuk össze azokat a tárgyakat, amelyekre a szülésznek közvetlenül szüksége van s amelyeket használ. A széknek, asztalnak és általában a bútornak tiszteletben kell tartania a természetes méreteket. A második szabványosítás a szinpadi padlót és az emelvényeket érinti. A lépcsőfok egységesen választott mérete: 30 cm mélység és 20 cm magasság. Ebből a két méretből vezetünk le mindent. Az emberi alakkal való összefüggése nagyjából szembetűnő; összefügg az ember lépésével és magasságával, jóllehet itt hozzávetőleges, átlagos és nem szigorúan matematikai összefüggésről van szó. A lépcsők méreteiből vezetjük le az emelvények méreteit, a szinpadi padlózat méreteit, végül pedig a színházépület méreteit is. Másfajta szabványosítás következik a díszlettervből. Itt megint vannak olyan részek, amelyekkel a szinész közvetlen kapcsolatba kerül. Ezeknél be kell tartani az emberi alakhoz való pontos arányt. A lakásban, a szobában stb. ablakok és ajtók vannak; meg kell tartanunk méreteiket: az ajtók 70-75-80 cm szélesek és 180-200-220 cm magasak. Ugyanakkor a méretek különböző kombinációjával kiemeljük jellegzetes alakjukat. A szabványosítás különleges típusát kívánja meg a "textil épületelem"

. Az ajtó-és ablakkeretek szabványosított típusaihoz kapcsolódik, amelyekre különféle, egyszerűen hozzáidomitott függönyöket stb. függesztünk. Külön említést érdemel a "portáltömb

" szabványosítása. Magába foglalja a portálsik mögötti szinpadi padló 50 cm-es mélységét, a portált, a rivaldát és az előszinpadot. Kiterjesztve a szinpad egész szélességére, magába foglalja a felső keretet, esetleg a világitási tornyokat és hidat, szuffitát, valamint a függönyt, a függönymozgató berendezéssel. További tipizálási problémát jelentenek a szinpadi lámpák, legyenek azok reflektorok vagy fényszórók. Nagy nehézséget jelent minden szinházban a színszűrő, mégpedig azért, mert megoldása mindezideig nagyon kezdetleges, akár üvegből, akár celofánból készült. A szűrők színskálája tekintetében a választék igen gazdag. A színskála lehetővé teszi az előadás fényhangulatának legfinomabb árnyalatait. Ami a szcenográfus alkotó munkájának módszerét jelenti, a munka részszakaszai a következők: 1. a szöveg elolvasása és szcenográfiai elemzése, 2. a darab környezetének tanulmányozása a képekből és dokumentációs anyagokból, 3. az életmód tanulmányozása, 4. a szcenográfus részvétele az olvasópróbán, 5. a környezet helyzetvázlatai és a szinpadkép első vázlatai,