Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz

tendo darab cselekményét és igyekszik rá bensőleg felkészülni. Külsőleg is hozzákészül - gondosan felöltözik, esetleg barátokkal is körülveszi magát. A színháznak tiszteletben kell tartania, sőt fokoznia kell ezt a "várakozást". A bejárati térségeknek fokozniuk kell a nézőnek ezt a hangulatát. A nézőtérnek, ahová a néző belép, fel kell keltenie a közös élmény tudatát. Lehe tőség szerint minden néző számára azonos feltételeket kell biztositania, elő kell segitenie az ünnepélyes hangulat létrejöttét. Nem szabad pompával és túlzott külső diszességgel hivalkodnia,de nem elégedhet meg a köznapisággal sem. A nézőtéren csak egyformán jó helyeknek szabadna lenniük. A szinésznek a nézőre gyakorolt jó hatása a legkisebb tűrést engedi meg magassága tekintetében. A játékfelületnek a néző számára fáradság nélkül áttekinthetőnek kell lennie. A rendezőnek a j átékfelületen foganatosított intézkedéseinek egyenleteseknek és ugyanakkor valamennyi néző számára láthatóknak kell lenniük. Ez a játékfelület logikus és nagyvonalú egyszerűsítéshez vezet. A színpadnak és a nézőtérnek kölcsönös kapcsolata csak elenyésző és meggondolt árnyalásokat bír el. A nézőtér hangsúlyozott tengellyel bíró épitése megnehezíti a rendező játéktérrel szembeni lehetőségeit. Gyakran a nézőtéri helyeknek a játéktérhez viszonyított elhelyezése lényeges megváltoztatásában keresik az üdvözítő megoldást. Ha csak a nézők helyének a játékfelülethez való hozzáidomitásáról van szó egy bizonyos darab alkalmával, ugy ezzel egyetérthetünk. Ha azonban a nézőtér teljesen uj térelrendezésérol van szó, ez a változtatás túlságosan mélyen érinti a néző és a szinpadi cselekmény összhangját. Az uj mannheimi szinház kis szinpadán nagy variálhatóságot terveztek, illetőleg létesítettek a szinpad és a nézőtér vonatkozásában. Hosszú évek során azonban csak kétszer éltek ezzel a lehetőséggel. A térváltoztatás mindkét esetben erősen negativ kritikai visszhangot váltott ki a nézőkből, A két tér közötti kapcsolat variálhatóságának nem szabad túlzottnak lenni. A szükséges berendezésnek és felszerelésnek a nézőtéren való kényszerű elhelyezése általában megnehezíti a játéktér kialakítását és nem gazdaságos technikai beruházásokat kivan. A nézőtéri helyekkel szemben támasztott magas igényeket szinházunkban hozzávetőleg kielégíthetjük, ha az ülőhelyeket a színpadhoz a lehető legközelebb helyezzük el. A szinpadtérre a nézőtérről a legszélesebb rálátást kell biztosítani. A cselekmény felületet lehetőség szerint ki kell szélesíteni. A játékteret nem szabad architektonikus elemekkel korlátozni, ha ezek kedvezőtlenül befolyásolják az emiitett fő követelmények valamelyikét. Ezért a szinpadnyilásnak az elmozdítható por tálelemekkel való változtatását korunk színházában helytelennek tartom. A darab által megkívánt méretbeli lehatárolásokat pusztán dekorációs elemekkel kell elérni. Ezek az elvek a mai szinház összes szinpadfajtáira érvényesek és ezért egyáltalán nem szükséges ebből a szempontból különbséget tenni zenés, prózai vagy ifjúsági szinház között. A zenés színházra irányuló törekvések ugyanolyan fejlődési irányzatot mutatnak, mint a prózai szinház fejlődése; ezért a zenekar létezése nem lehet akadály ebben a fejlődésben. A nagy városokban, ahol a színházépületek csupán a szinházi formák egészen meghatározott fajtáit szolgálják,az operánál nagyobb