Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz

méreteket lehet alkalmazni, mint a közép vagy kis szinházakban. Ez persze nem befolyásolhatja elvi álláspontunkat. A realista szindarabban a szinész - akárcsak minden néző - a maga emberi lényegében kortársként élő "én". Szerepet "játszik", folyamatosan cselekszik és cselekvésével a nézőt rá kell birnia arra, hogy önmagában kialakítsa az élményt. Mindent, ami ehhez szükséges, az előadónak mint tárgynak, és mint alanynak kell létrehoznia. Tökéletes színészünk azonban nincs. Nem létezik, csak mint eszmény. A szinész és a rendező ezért egész munkájukat arra összpontosítják, hogy a lehető legjobban megközelítsék ezt az eszményt. Annak érdekében, hogy minden fogyatékosság ellenére a legjobb eredményeket érjék el, céltudatosan alkalmazzák a képzőművészetet. Ezt a segítőtársat azonban más mértékkel és egészen más eszközökkel kell alkalmazni, mint azt az egykori "udvari" és burzsoá szinházban tették. A darab hatását a segédeszközökkel kell fokozni, hogy a szinészi megnyilatkozás mélyreható élményt váltson ki minden nézőnél. A szinházi eszközöknek a néző valamennyi érzékszervét érinteniük kell, azonban nem szabad tolakodóan hatniuk. És ide tartozik a szcenográfia munkaterülete. Véleményem szerint a szinpadi képzőművészet és a színpadtechnika területén soha sem lehet egyedüli, önálló fejezetekről tárgyalni és ilyenként nem is vizsgálhatók. A szinpadi kép nem érthető szinész nélkül. Az elmúlt idők szinházi formáinak - az illuzionizmusnak és a naturalizmusnak - korábbi szinházi berendezései, a közöttük és a realizmus között fennálló pszichikai eltérés miatt nem nyújthatnak számunkra semmiféle alkalmas technikai berendezést és felszerelést. A képzőművészeti eszközök alkalmazási módjának és mértékének a néző számára természetesnek kell látszaniuk. Nem szabad bennük semmilyen külön problémát felfedeznie, semmilyen módon nem szabad megengedni, hogy azok őt a cselekménytől eltávolítsák. Napjaink színpadvilágítás át a mai művészeti követelményekből és fénytechnika mai helyzetének lehetőségeiből fejlesztjük ki. A legutóbbi fejlődés az irányított fényt mint téralkotó elemet fedezte fel számunkra. Az irányitott fény segítségével fog kifejlődni a "fényépitészet". Ez még kibővitheto a "szines fény épitészet" fogalmára is. A színpadvilágítás megfelelő szabályozó berendezés alkalmazásával pontosan a művészi felfogásnak megfelelően, korlátlanul változhat idő, hely és intenzitás szempontjából. Már önálló képzőművészeti alkotó eszközzé vált a szinpad számára. Ahhoz, hogy még hatékonyabb lehessen, szükséges, hogy célszerűen elhelyezett és korlátlanul uralható legyen. Helytelen lenne, ha e tekintetben a letűnt szinházi korszakok tapasztalataira támaszkodnánk. A fénytechnika átalakul fénymüvészetté. A színpadtechnikai berendezéseknek a szinházban ma a lehető legnagyobb mértékben elő kell segiteniük a térben való játszás variálhatóságát, valamint a szinpadi diszletek és épitmények szállításának fokozott gazdaságosságát, A játékfelületnek meg kell felelniük a nézőtéren lévő valamennyi ülőhely optikai és akusztikai követelményeinek. A színpadtechnikai berendezésnek feltünésmentesen kell szolgálnia egyik vagy másik darab térbeli követelményeit. Társadalmi rendünk a humanizmusból fakad, amely a színdarabon belüli emberi cselekvés és magatartás átszellemülésében a legőszintébb vallomást követeU. A szinházi képzőművészet elkülönülése, amint az a korábbi szinházi