Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról

színielőadások vagy operák tulajdonképpeni szinpadgépek használata nélkül is. Alapos megfontolás után megállapitható azonban, hogy az ilyen szinházak, vagy operaházak száma rendkivül csekély és ha működnek is, a szinpadi üzem rendkivül vontatott. (Ismeretes tény például, hogy Veronában, ahol nagy sikerű szabadtéri operaelőadásokat rendeznek, a szinpadi változások végrehajtása rendszerint egy teljes órát vesz igénybe.) Éppen ugy, ahogy a mindennapi életben az alárendelt jelentőségű kézi és fizikai munkákat egyre nagyobb mértékben kiszoritja a gépesités, ugyanez történik a szinházban is. Ne feledjük el, hogy minden korszakban volt szinházi gépezet, amely természetesen mindenkor alkalmazkodott a technika színvonalához. A szinházi technika legfontosabb feladatát az előadás zökkenésmentes le bonyolításában jelölte meg. Az úgynevezett művészi hatások, amelyek a technika segítségével elérhetők, ebből a szempontból csak másodsorban jönnek számításba. Vetitett képek alapján részletesen ismertette a korszerű szinpadi gépezeteket és tájékoztatást nyújtott az ezekkel kapcsolatos költségek nagyságrendjéről is. Rubin, Joel dr. (New York), a szinpad megvilágításáról beszélt. Véleménye szerint a korszerű szinházak műszaki mostohagyereke a világítástechnika. Ugyanez vonatkozik a világosító berendezésekkel kapcsolatos biztonsági előírásokra is. Véleménye szerint Appia óta ezen a területen nem sok művészi haladás történt. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szlnpadvilágitást, mint dramaturgiai eszközt, a korszerű szinház gyakorlatilag alig használja ki. Leblanc, Georges (Párizs) élesen vitába szállt az előző felszólalóval, a bemutatott példák azonban nem igazolták álláspontjának helyességét, mivel főleg olyan világitási hatásokkal foglalkozott, amelyek az úgynevezett fényorgonára vonatkoznak és igy a tulajdonképpeni világitási tárgykör nem vonatkoztatható rájuk. Kolbe főmérnök (Erlangen) a vita során néhány érdekes ujitási javaslatot terjesztett elő a világositó állványokkal kapcsolatban. Schlanger, Ben (New York), a szinházi nézőtér által biztositott látási lehetőségekkel foglalkozott. Abból indult ki, hogy a modern nézőt a látási szempontokból a film és a televizió rendkivül elkényeztette, hiszen a közelfelvételek segítségével a legapróbb részleteket Is élvezhetik a nézők. Ha tehát a szinház közönségét meg akarja tartani, vagy esetleg növelni óhajtja, az általános látási körülményt keU sürgősen megjavítani. Ebből a célból az amerikai Yale Egyetemen kísérleteket végeztek. A jó látás a színházban nem utolsó sorban a nézőtéri ülőhelyek számától függ. A proszcéniumszinházakban mintegy 700 nézőtéri ülőhely esetében még biztosithatók a jó látási körülmények. Egyéb szinpadi típusok már nagyobb számú közönség jó látási körülményeit biztosítják. Opera, operett vagy revü bemutatásakor az egyes nézőket nem annyira a szinészek külön-külön, hanem csoportokban érdeklik, tehát a néző akkor is teljes hatású benyomást kap, ha a színpadtól viszonylag távol ül. Az előadó véleménye szerint a látási körülmények a szinházban több tényezőtől függenek, amelyek közül megemlítette a látási tapasztalatot, a látási élességet, a jó látás akadályait, a fizikai kényelmességet, a mozgási lehetőséget, és végül a pszichológiai