Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról
tényezőket. Az ember látási tapasztalatait és éleslátási képességének határait a nézőtér méretezésekor feltétlenül figyelembe kell venni. Véleménye szerint a normális látószög a napi életben mintegy 10 fok. A látási akadályokat részben a többi néző, részben a hibás épitészeti megoldások jelentik. Az előadó közölte, hogy Amerikában a fizikai kényelem tényezőjét túlságosan is dédelgetik. Az egyes sorok közötti távolságok túlságosan nagyok, ami azzal a hátránnyal jár, hogy a hátsó sorokban a látási élesség erősen csökken. Scherchen, Hermann professzor, a jól ismert karmester a szinházak akusztikájáról beszélt.Véleménye szerint eddig az ógörög szinházak rendelkeztek a legjobb akusztikával. A modern szinpadnak tehát csupán egyetlen teendője lehet: a görög szinházak utánzása. A szinpadon hangerősitőket kellene felszerelni, ami megfelelne a görögök faburkolatu "szkéné" megoldásának, magát a nézőteret pedig hangvisszaverődési szempontból teljesen "halottá" kellene átalakitani. Gyakorlatilag zsinórpadlás nélküli és a diszleteket teljesen nélkülöző szinpadot javasolt, ahol a hiányzó diszleteket háttérvetitéssel pótolná. Az esetleg szükségessé váló hangerősitést hangszórók oldanák meg. Scherchen professzor felszólalása rendkivül heves birálatot váltott ki az akusztikai szakemberek között. Gabler, Werner dr. professzor, a Berlini Televizió vezetője, számos operaház akusztikai tanácsadója, hozzászólását azzal kezdte, hogy feltétlenül figyelembe kell venni az akusztikában az utóbbi évek során végbement döntő változást: az előző évtizedekkel ellentétben ma ismét előnyben részesitik a felhangokat. Ma azt követelik az akusztikai szakemberektől, hogy a terem utánzengését szüntessék meg, holott eddig minden akusztikus abban találta meg fő feladatát, hogy jó utánzengést biztositson a termekben. A mennyezetet, amely eddig az akusztikai szakemberek egyik legfontosabb működési területe volt, ma teljes mértékben figyelmen kivül kell hagyni. Zotzmann mérnök azt a véleményét hangoztatta, hogy az énekesek és szinészek hangjának hangszőróval történő felerősitése feltétlenül túlmegy azon a határon, amelyet a szinházi technika előtt megszabtak. Ez ugyanis már a művészi alkotó folyamatba való technikai beavatkozás. Véleménye szerint a szinházban mindent az emberre, az emberi alakra és az emberi hangra kell méretezni, ezen tulmenni nem szabad, mert ezzel éppen a szinház lényegét teszik tönkre. Jordan, Vilhelm Lassen dr., a sydneyi operaház épitésénél közreműködésre felkért akusztikai tanácsadó és hangversenyterem tervező ugyancsak az akusztikai problémákkal foglalkozva már lényegesen enyhébb javaslatot terjesztett elő. Elképzelése szerint a zsinór padlást, hangnyelő hatásának kiküszöbölése végett, hangreflektáló felületsorokkal kellene elhatárolni, szobajeleneteknél pedig messzemenőleg ki kellene használni a "doboz szinpad" elvét, mivel igy elkerülhető, hogy a hang a diszletek között elvesszen. Akusztikai szempontból a többcélú szinházak ellen foglalt állást, mivel éppen a többcélúság következtében akusztikailag elkerülhetetlenné válnak a kompromisszumok. Érdekes áttekintést nyújtott a stockholmi hangversenytermekben végzett hangmérésekről, amelyek során az előadónak sikerült meghatározott számértékeket kiszámítani és ezek az értékek döntő módon jellemzik valamely helyiség akusztikai értékét.
