Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 6., Budapest, 1962)

BEVEZETŐ

kell hozzon egy ujabbfajta arányt és hozzájárulást a TV. és a TV-n közvetített audiovizuális szektorok kőzött. Ugyancsak a nemzetközi összehasonlító statisztika számoszlopai bizon3itják,hogy a közönség részéről az egyes kulturális ágazatok igénybevétele hova-tovább nem is anynyira az anyagi helyzet, a műveltségi kategóriák, hanem sokkal inkább a szabadidő f ügvénye. Ez pedig a termelési mód és a termelési szint, az életszinvonal velejárója. Anélkül, hogy az eddig összegyűlt, összehasonlító kulturstatisztikai adatok tartalmi elemzésébe belemennénk, megemlitjük, hogy ez az anyag egyben az egyes kultúralis ágazatok egymás iránti, egymásért való felelősségét is bizonyítja. Csak elszigetelten, kivételként lehet olyan adatokat találni, amelyek azt mutatnák, hogy egy országban csupán az egyik vagy a másik kulturális ág indulna fejlődésnek. Az egyik nekilendülése, - például a filmé, - kihat a könyvolvasásra, a könyvtári munkára, a szinház utáni érdeklődésre is. Bizonyos határok között a televízióra is ugyanezt mondhatjuk. A végső cél az ember művelődése és kulturálódása. A termelőmunkától felszabadult idő leghasznosabb felhasználása hatványozottan segíti a minél magasabb kulturálódási igényeket. Eltűnik a kulturális eseményekre való készülődés ideje. A közlési technika fejlődése, - akárcsak annakidején a közlekedés fejlődése, rengeteg idővel ajándékoz meg bennünket. Ha szabad a kifejezést használni, egyre termelékenyebben, mindenesetre hatásosabban kulturálódunk. Az uj tempó és a kulturálódás uj intenzitása természetesen más arányokat hoz létre az egyes kulturális ágak között, mim eddig volt. Az arányváltozás az audió-vizuális események előretörésével jár. A közönség ezeket ugyan, még eredeti rendezvény, előadás formájában is megtekintheti, de nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy tizszer, százszor annyian nézik meg televiziós formájában, így az előadások célja, hova-tovább fő célja a televiziós adás lesz. A kultúrál s ágazatok uj arányai nem egyes személyek magyarázata, elmélete alapján alakúmat ki, hanem objektiv törvényszerűségek szerint. Ezeknek a törvényszerűségeknek pedig jellemzője, hogy minden körülmények között hatnak, akár figyelembevesszük őket, akár nem. Az összehasonlító kulturális statisztikát tehát éppen a legkorszerűbb követelmények, sőt perspektivikus követelmények teszik majdnem olyan sürgős feladatunkká, mint a legujabbkori színházi adatok összegyűjtését és tanulmányozását. Ennek az anyagnak összegyűjtésében nem lehetünk szakmai soviniszták, de terjedelme miatt nem is vállalkozhatunk rá egyedül. Az egyes kulturális ágazatok ebben a fejlődési szakaszban közelebb kerülnek egymáshoz. A modern technika a bűvös kis szekrényben olyan kulturkombináttal ajándékoz meg bennünket, amelyben - legalábbis az audió-vizuális eseményeket Ületően - minden egy helyen élvezhető, méghozzá már nem is csak közel hozzánk, hanem egyenesen az otthonunkban. Ez a forma az audió-vizuális élmények koUektivizmusát kiterjeszti, de egy másik minőségét hozza létre. Az audió-vizuális jelenségek ugyanis, ameUett, hogy kötött közlési formákhoz vannak nyűgözve, internacionálisak és tömegszerüek, illetve koUektivek voltak olyan értelemben is, hogy egyszerre sok ember együttes jelenléte, egymásrahatő pszichikai momentumai fokozták hatásukat. (Közönségművészetek. ) Az uj technikai formában, ez az egymásra ható pszichikai hatás, a kollektivizmus eddigi értelme megszűnik. Hiányát valamivel pótolni kell. Ez nyilván a közlendő anyag tartalmi és formai elemeivel pótlódhatik, tehát még több embernek, sőt sokkal több embernek egyidőben, de különböző helyen, mindenkinek az otthonában, ugyanazt adni! Nem a látvány, téridő-dimenziói változnak, hanem a látvány és társadalmi koordinációi változnak meg. A TV-sitést tehát nem lehet kizárólag az audió-vizualitás arénáinak egy egész országra vagy országokra való növekedéseként felfogni!