Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 6., Budapest, 1962)
BEVEZETŐ
Az 1956-ban, illetve 1957-ben bekövetkezett kormányzati átszervezés során a két kulturáUsmuiisztériiuneggyészervezésekor az addig a Népművelési Minisztériumban összegyűjtött adatanyag és feldolgozási rendszer, az azt végző emberekkel együtt az újonnan szervezett Művelődésügyi Minisztériumhoz került át. Ott ezt a munkát továbbfolytatták. A feldolgozás most már nem kézi uton, hanem Hollerith gépeken történt és az adatok 1959-től a Szinháztudományi Intézet szorgalmazására is, előbb 9 majd 10 éves szakaszban összeállításra kerültek. A jelenkori magyar szinházi- és közönség-viszonyokra vonatkozólag igen értékes adatanyaggal támogatott bennünket a Központi Statisztikai Hivatal. Ennek az intézménynek a segítségével készíthető majd el egyébként a magyarországi színházi ellátottság térképe, illetve a szinházi létesítmények térképe. Ez az anyag Magyarország minden lakott területére nézve feltünteti, hogy ott milyen szinházi létesítmény, Ületve színjátszásra is alkalmas létesítmény van, milyen szerv üzemelteti és hogy volt-e igénybevevő? Ezek az adatok különböző térképjelekre átvive és fölrajzolva a jelenlegi helyzet leirását, dokumentációját adják, ami fölhasználható a színházi létesítmények és a szinházi látogatottság elkövetkezendő években való tervezéséhez. A Művelődési és Népművelési Minisztériumok, a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése sajnos elsősorban a szinházi telj esitményekre (előadás látogatószám, ezek különböző variációi és műsorpolitikai adatok) terjed ki. A szinházi élet gazdasági alapjait, beruházásait, személyi föltételeit, tehát létszámviszonyait, stb. nem érintették, vagy nem céljainkra megfelelő mélységben foglalkoztak azzal. A színházi üzemeltetés re vonatkozó adatok, különösen létszámadatok, de a bevétel-kiadás részletezése is(öszszehasonlitó elemzés és tervezés ilyen adatok nélkül lehetetlen) csak más forrásokból, a Pénzügyminisztériumból voltak összegyűjthetők. A második kérdéscsoport adatanyagát zömmel a fővárosi tanács különböző intézményeinek birtokában lévő anyagokból meritettük. Számos adatot szolgáltatott az Orszá gos Levéltár is. Sajátos és paradox módon ez a történeti statisztika annál pontosabb, részletezőbb adatot nyújt a szinházi viszonyokról, minél régebbi évekbe megyünk vissza. Az anyag ma már az 1870-es évekre is viszonylag teljes; darabonként és műfajcsoportonként beszámol az előadás, a látogató-számról, elemzi a szinházi üzem viszonyait, létszámokat és gázsikat. A müfajcsoporti elemzés még a nemzetiségi származásra is kiterjed: "szavalati előadásra" (próza) és dalszinházi előadásra egyaránt. Részletezi a szinházi létesitmény adatait, a szinpad és nézőtér számait (négyzetméter, székek száma, stb.) Az adatok harmadik csoportja, az összehasonlító külföldi szinházi adatok, az Hl (Nemzetközi Szinházi Intézet) és UNESC O anyagában voltak föllelhetők. Igen bő adatanyagot találtunk a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában őrzött számos különböző külföldi kiadványban. Az adatok negyedik, utolsó csoportja, az egyéb általános kulturális összehasonlí tó statisztika s zá ma i az UNESCO kiadványaiban és a Központi Statisztikai Hivatal Könyv tárá ban lelt anyagokban volt föltalálható. Már eddig is több érdekes számot mutatott. t Nemcsak a Televízió világszerte észlelhető előtörésére figyelmeztet, hanem ezzel kapcsolatban egy másik jelenségre is felhívja a figyelmet: a Televízió azáltal, hogy a sporteseményből, a szinházi előadásból, a mozivetitésből, a hangversenyekből, általában minden audio-vízuális közvetítésből otthoni előadást rögtönöz, ezek közönségének számát hatalmas mértékben megsokszorozza. Magukat az eseményeket ugyanakkor szinte a "studióelŐadás" rangjára degradálja, anélkül, hogy anyagi erőfeszítéseikhez ezzel arányosan hozzájárulna. Ez hosszabb időn keresztül éppen a gazdasági alapok törvényszerűsége miatt nem egészséges és éppen a tervállamok perspektivikus terveiben létre
