Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 6., Budapest, 1962)

BEVEZETŐ

A "Szinpad és Közönség" cimii kiadványsorozatunk első számának bevezetőjében emiitettük, hogy közleményeinket szcenográfiai kiadványainkkal csak helyi adottságaink miatt kezdtük, A szcenográfiát is csak a színpadra szűkítettük és publikáció formájában nem dolgoztuk fel - a szinházi épitészettel való kapcsolatát. Már akkor jeleztük azonban, hogy mielőtt a szinházi organizáció, a szerzői és szinházi jog problémáinak publikációira áttérnénk, szinházi adattári gyűjteményünk egyrészét is közzétesszük. A szinházi adattári munka nem egyszerűen adatgyűjtés, vagy statisztika részünkről és részünkre. Bár a mi adattárunkban is számok vannak, a statisztikai számokkal dolgozunk, mégis a számok a mi esetünkben külön tartalmat nyernek, alkalmasak arra, hogy a maguk sajátos módján a szinházi élet minden területét és közönségének minden részét objektiven, a valóságnak megfelelően tükrözzék. Intézetünket gyakran keresik meg telefonon, Írásban, stb. ilyenféle kérdésekkel: adott időszakban, vagy évenként hány Shakespeare bemutató volt? ezeket hányan nézték meg? Az átlag magyarországi színházlátogató több Moliére-t lát e, mint a párizsi polgár? Az egy főre eső színházlátogatás Magyarországon magasabb, vagy alacsonyabb-e mint anépi demokráciákban, és az egyes kapitalista országokban? Megyei jogú városaink Nagy-Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs szinházi kultúrája hogyan gyökerezik, vagy terjed ki megyéjük és környékük kultúrájára? Megyék és városaink hogyan sorakoznak a színházlátogatás szempontjából? Melyik a Magyarországon legtöbbet előadott darab? Melyik érte meg a legtöbb látogatót? Mennyibe kerül az államnak egy szinház-, vagy egy operalátogató? tehát: a megvásárolt jegyárhoz mennyivel járul hozzá az állam? A kérdések másik csoportja az egyes kulturális ágak közötti arány után érdeklődve, jogosan azt tudakolja, hogy az emberek mit szeretnek inkább: olvasni, filmet-televíziót nézni, hangversenyt látogatni, vagy színházba járni? Minderre 's még sokkal többre természetesen nemcsak a laikusok, hanem az állami szinházi irá yitás és vezetés is kíváncsi. A tények pontos ismerete nélkül, a tényleges szükséglet, a többi kulturális ágazathoz mért fejlesztési lehetőség tudomása nélkül nem lehet tervezni, anyagi, személyi eszközöket, beruházásokat, reális alapon szétosztani, a működő színházak, szinházi előadások után vágyódó falvak között. A spontán kívánságok tehát egy adott ponton találkoznak a színházak gyakorlati működését támogató, kiszolgáló, tudományos alapon nyugvó megfontolásokkal. Nem olyan régen, alig egy évvel ezelőtt, amikor szinházi adattárunk megszervezéséhez hozzákezdtünk, sorra vettük ezeket a szempontokat. Négy tárgykört állapítottunk meg. Az összegyüjtendŐ adatokat eleve ezek szerint csoportosítottuk: SZÍNHÁZI ADATAINK NÉGY CSOPORTJA I. A legutóbbi 10 év élő magyar színházára vonatkozó adatok. H. A régebbi magyarországi szinházi adatok (történeti statisztika) m. Összehasonlító külföldi szinházi adatok. IV. Összehasonlító egyéb, kulturális adatok (hazaiak és külföldiek egyaránt) Ezeket a csoportokat és ezt a sorrendet a forrásokra való tekintet nélkül áUitottt össze. Természetesen elsősorban az államosítás óta eltelt 10 év tapasztalatai érdekeltek bennünket, illetve azok a számok, amelyekből a tapasztalat megfogalmazható és amelyek az elkövetkezendő időre szóló tervezés, következtetés alapjául szolgálhatnak. Ennek az időszaknak adataihoz azért is kellett ragaszkodnunk, mert 10 évnyi idő, az élet régebben megszokott ritmusában is történeti szakasznak számított. A színházaink áUamositása óta eltelt idő, folytonosan változó fejlődésével, gazdag tartalmával, különösen történelmi jelentőségű.