Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

huzó uj értelmezésével. A "Fürtöcske a napon" - összhangban a rendezéssel, de ellentétben a szöveggel - egyes pillanatokban túlzottan ábrázoló módon felfogott, amit a hátsó hidak színpadba való hatásos bekapcsolásának gyenge rendezésben kihasználása is aláhúz. A két, egyébként jól megoldott kiállítás nem jellemzi eléggé Pavel igyekezetét a szinpadi dinamikus értelmezése, ahogy ót már korábbi, nagyobb színházakban és más rendezőkkel végzett munkáiból ismerjük /pl. Stuart Mária, Pálek rendezésében/. A "Jánosik" színpadát Pavel a legszükségesebb jelzéssel és túlnyomórészt a fehérból feketébe való átmenetekben oldotta meg. Ezáltal - a rendező"! felfogással és kivitellel egyetértésben - felemelő balladaszerűség egészébe jut, amely a képzőművészi munka vonalán közeláll a grafikához. A detail a feketén befedett, vetítéssel csak mérsékelten kiegészített színpadon rendkívül kifejezően hat és igy a népi balladák földszerű meglátásaihoz közelálló jelleget kap, főként, ha több felvonásban különböző jelentőségi sikon megjelenő elemről van szó. Mindeme jelenségek lehetővé teszik a rendezésnek, hogy teljesen a romantikus történet fölé emelje a zsiványkodástól az ellenállásig vezető gondolat megismerését. A cselekménynek ez az "elnyomása" a szövegbe való beavatkozással együtt főként az első és utolsó képben vezetett uj értelmezéshez. Az első kép nem a szobában játszódik, hanem a kunyhó előtt. A bevezető vetités, az elülső tüllön, fokozatosan átmegy a feketén fedett színpadra, ahol a zenekarból vezető feljáró folytatása az erdőbe vivő ut, amelyet takarékos, de hatásos vetítéssel jeleznek. Az utolsó képben, a feketén fedett színpadon, amelyre erdőt vetítenek, a bitófa magas oszlopai között áll Jánosik. Pontszerűen hangsúlyozott a hurok. Jánosik haldoklik, de az elülső tüllre vetített képben visszatér, mint a hősiesség megszemélyesítője, mint a szlovák nép mesebeli hőse. A néző rendkívüli gyorsasággal idézi fel a Jánosik seregről elhangzott szavakat. Pavel a jelmezek felfogásába is uj elemeket vitt be. Elvetette a mértéktelenül historizálő elemeket a színpad szűkített szinességével összhangban egyszerűsítette a jelmezek színességét. Igy képzőművészeti szemponthői egyszerű és uj inszcenálást alkotott, amely a rendezői felfogással együtt átüt az előadás színes alapjához.