Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

A Hansberry "Fürtöcske a napon" c, darabjához készült szimultán színpad a néger családot fojtogató környezetet jellemzi, azt a környezetet, amelyben álom születik a napfényes kertes saját házacskáról, álom a méltóbb, emberibb életről, A színészi megnyilvánulásnak szintén sok lehetőséget ad. Egyszerű, tájolás alkalmával is gyorsan megvalósítható, az anyagok emotiv hatását kihasználó építmény /a tüll helyett a szoba falaként átvilágítható befestett uvután jelenik meg, uvután, amelynek szerkezete érdes, mintha szét lenne szaggatva és alátámasztja a környezet és a benne lejátszódó cselekmények hangulatát/,, A darab feszült, igen költői, forró pillanatait kifejezően követő elemek jelentkeznek itt /hidak kihasználása a szinpad hátsó falán, korlátjelzés virággal az előszínpadon/. Az egész költőien hat a zárójelenetben /a kiköltözés után/, de mihelyt megjelenik a butor, a szinpad a környezetnek nem eléggé egyenrangú ábrázolása: erős érzelmi hangsulyu ábrázolás, de mégis csak ábrázolás. A darab mint egész - és főként egyes pillanatai /pl. Walter Lee gyönyörű szaggatott monológja a zárszóban/ - a legeltulzottabb színpadot követelne meg, amelyik jobban lehetővé tenné a feszült helyzetek és az erősen elgondolkodtató monológok előadását, amelyekben a darab oly gazdag. A képzőművész ebben az értelemben helyesen igyekezett kihasználni a hátsó hidakat, amelyeket a szinpad padlózatán korláttal egészített ki. Ezeknek a hidaknak rávilágításával az uvután mögötti szinpadtérség a hatásos kontrasztok céljára. /Murchlson ur rosszemlékű érkezése a hidakon - családi tervek, örömteli készülődés a költözésre, Ruth a színpadon a telefonnál - a részeg Walter Lee visszatérése a hidakon/. A rendezés fogyatékossága, hogy oly kevéssé tudta ezeket a drámai szempontból súlyos képzőművészeti elemeket kihasználni. Igy a valóságban elősegítette a képzőművészi megoldás egyes fogyatékosságait és csökkentette hatását. A szinpadi képzőművész munkája mellett a bemutatónál is meg kell emlékezni Slavoj Urban maszkjáról. Persze, lehet ellenvetésünk Lena parókája ellen, Asagaie szerencsétlen elkülönülése ellen, amely célkitűzésében helyes, de a realizálás során a fényben a kifejezést torzitó csillogást kap. E tekintetben minden esetben jókora utat tett meg. Kár, hogy ebben a lényegében jó előadásban ugyanezt nem lehet elmondani a szinpad műszaki mühelyi kivitelezéséről.