Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

pillanatnyi fontosságlikat. A technikai fejlődés uj fokán itt jelentkeznek a régebbi kísérletekre utaló színpadi fény-kinetika uj értelmezésének bátortalan gyökérkéi. Ezzel a fénytechnikai munkával, amely a szinpadi világítás müvészi-képzőmüvészi fegyelmének kialakítására irányul, a "Sirály" inszcenálása, mint fontos művészeti és képzőművészeti kezdeményezés joggal lép színházművészetünk fejlődésének előterébe. V. Az elmúlt szinházi idény téli hónapjaira annyi bemutató gyűlt össze, hogy kritikai elemzésüket egy cikkbe összesűríteni lehetetlen. Nem mindig lennének helytállók a képzőművészeti értelemben vett modern színpad realizálására vonatkozó igények, amelyek megfelelő újdonságot eredményezhetnének. Ellenkezőleg. A dramaturgiai tervek teljesítésére irányuló sietségben, a szenzációszerüségért és a kivételességért folyó versengésben csak ritkán akadt olyan szinpadi megnyilvánulás, amely érdeklődésre tarthat számot. A morvaországi második legnagyobb szinpad - az Ostravai Állami Szinház a szakemberek hangját a Lorrain Hansberry "Pürtöcske a napon" c. négertárgyu darabjának betanulásával szólaltatta meg. Olyan inszcenálás ez, amelyben a hangot az igazi szó, a szerző gondolata viszi, amely emberileg átfűtött, egyszerű és mélyreható darabot szült a chicagói szinesbőrü család álmairól és nyomorúságáról. Azt hihetné az ember, mint sok más hasonló darabnál, hogy a kiállításnak szükségszerűen háttérbe kell szorulnia, hogy túlságosan ne tóduljon előre az uralgó szöveg és a színészi előadás mellett. Azonban éppen itt igazolódik be a szinpadi alakzat törvényszerűsége, amely valamennyi azinpadi összetevő együttműködésének szükségességét kivánja, hogy az eredmény méltó legyen a színházművészethez, A "Pürtöcske a napon" kiállításának mindenekelőtt meg kell teremtenie a Southside negyedben levő túlzsúfolt néger lakás légkörét, azt a légkört, amely a színésszel együtt játszana, annál inkább, mert mind a hat kép számára megfelelő színpadról van szó. Vladimir Srámek, a fiatal ostravai képzőművész, a színpad-térséget két hosszanti részre való felosztással oldotta meg;