Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
a felső a felhőkarcolók odavet ltésével a fehérek világának megközelíthetetlenségét jelképeste. az alsó. kőburkolathoz hasonló plüss paraván-fallal a szoba belsejének otthonosságát zárta magába. Â leirő realizmushoz alkalmazkodott benne, a bútorral és a szükséges kellékekkel,a háromajtós megoldással és a falak komorságával megerősítette a környezet hatását, amelybea egy fürdőszobán több bérlő osztozik, ahol naponta fogdossák a kellemetlen férgeket és ahol a keskeny fénysugár csak Lena anyó egyetlen virágjának ad életerőt. Srámek színpada nem tartozik a színpadravitel legerősebb hatásai közé /elsősorban a nem tul gondos világítás árt neki/, van azonban érzelmessége és drámaisága és az adottból merit. Elrejti a képzőművészt, akitől alkotó ötleteket lehet várni, valamint megvalósításukat az uj anyagok segítségével. Egyelőre bizonyára gátolja őt - mint a többi képzőművészt a költségvetés és a színházaink színpadtechnikai eszközeinek modernizálása iránti mélyebb megértés. Kár, hogy a második ostravai szinházi eseményben - a "Hamlet" betanulásában a rendező mellett nem olvastuk helybeli képzőművész nevét. A tervezést a már sokszor bevált prágai Vladimir Hyvlt-re bízták. Milos Horansky rendező a neves darab inszcená1ására Urbánek fordítását választotta és a színpadon igyekezett kifejezni "az emberi szakadékok és mélységek, az életet szerető ember, a modern és egyben költői ember drámai koncepcióját". E két utóbbi jelző jegyében jelentkezett Nyvlt kiállítása, Libora Páry jelmezei és IIji Hurnik zenéje is. A szinpadocskát mind a huszonegy változáshoz a szimbolikus-fantasztikus jelzésszerüség alapelvén építették fel, az elferdített téglalap egységes alaprajzában. Nyvlt a vár hires oszlopfolyosóját gula-jelzésekkel oldotta meg. A telitett színek alkalmazásával éles színes sűrűséget ért el, aminek szinte kifejezően megfeleltek a jelmezek színei is. Igy szuggesztlóval és képzőművészi képzelettel teli színpad keletkezett. Ám gyakran veszedelmesen egészen az öncélúság határán mozgott és ott vált inkább hasznossá, ahol a térség teljes felszabadításával és megfelelő megvilágít ás aal erőszakolatlanul kísérte a színészt. Kétségtelen költőiessége is ott tűnt ki leginkább, Hamletet szinpadravinni nem könnyű - Hamletet felfedezni probléma, amelyben közösen kell keresgélnie a rendezőnek, szi-
