Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

- prózai együttese művészeinek, hogy a jelmezeknél fogva távoli, de a tárgynál fogva már élő alakokat alakítsanak ki. A szinpadi élet valószerűségét az uj szcenográfiai felfogás is kikényszeritette. Krejca helyesen emliti meg Kosztya Treplyev szavait a színházról. Nem csupán a darab történelmi kora, hanem gyakran a ma számára is helytállóak ezek: "Ma a színház csak és csakis rutin és tiszta konvenció. Felmegy a függöny, háromfalu szobát látunk, mesterséges világítást és a szent művészetnek összes géniuszai és főpapjai kezdik bemutatni, hogyan esznek, iszank, szeretnek az emberek, hogyan sétálnak, hogyan tudják hordani a frakkot. Amikor látom, hogy az elkoptatott képekből és frázisokból hogyan igyekeznek kisajtolni valamiféle, jobbára igénytelen eszmét, hogy mindenki megértse, valami gyakorlati dolgot házi használatra - amikor ezerféle változatban mindig egy és ugyanazt tálalják elém, egy és ugyanazt - a nyakamba szedem a lábaimat és futok, ahogy Maupassant futott az Eiffel toronytól, amely banalitásával Összetörte. Uj formákra van szükségünk, uj formákra van szükségünk! Ha pedig ez nincs, akkor inkább semmit!" Ez vonatkozik a szcenográfiára is és Csehov szavaival életének időhatárain tul a mai szcenográfiáért is vitatkozik. Krejca és Svoboda előtt ott volt a választás: vagy megteremteni a szoba vagy park három falának konvencióját és banalitását - vagy megpróbálkozni a "színpadon szokatlan távolsággal". Ezt az utóbbit választották - és ebben mutatkozik meg a pozitivum és az alkotó tett. A munka eredményén észrevehető, mennyi figyelmet fordítottak a szinpadravitel szerzői és környezet légkörére, amelyhez jellegzetes fény- és színpadi detailokat kerestek; ezeket takarékosan széthelyezték és megvilágították a színpad széles ferde padlózatán, amely a ferde sik perspektívájával a darab négy felvonásában a szinpadi távolság alapja. A padlózat a drámai akciók színhelye, az előadás uj fény-atmoszférájának támaszpontja; igy lehet jellemezni az inszcenálók alapvető képzőművészi és térbeli elgondolását. Josef Svoboda célul tűzte ki a "Sirály" atmoszférájának újbóli, fénnyel való megtestesitését. Kiemelte az egyes felvonások drámai hangulatait és a fák áthelyezett ágaival kötötte öszsze őket: a térben felakasztott ágcsonkok a tó körüli természet széles környezetét jellemzik, amelyben egy haszontalan lövéstől