Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

a színész. Különösen tipikus ez a pokol-képben. Az eddigi fejlődés azonban egyhangúan igazolja, hogy éppen ellenkezője a szükséges: a színpadnak szemérmesen kell kialakítania a környezetet - a szinészt és cselekményét kell hangsúlyoznia. Ez vonatkozik az olyan szatírára is,mint amilyen Drda "Dalskabáty"-ja. A szinpad szigorú törvénye az ilyen elcsúszásokat irgalmatlanul megbosszulja - mégha egyébként kiváló képzőművészeti alkotásról van is szó. Ebből az okból nem tartjuk szinpadilag helyeseknek Josef Lada terveit sem, ezért nézünk túlhaladott múltként Josef Wenig stilizált színpadaira, és világméretekben Bilibinov munkáira is. Ezek a művészek a néző figyelmét mindig a saját oldalukra ragadják; egyéni képzőművészi kifejezésük szépsége mindenen tul terjed - és ha ezzel a módszerrel nem is mentették meg egy-egy gyenge dráma életét, végül a jó drámai műnek is csak terhére voltak. Igy van ez Seydl-nél is: a néző eltelik a sikok találékony szinességétől, a kontúrok kőszerű vonalaitól, amelyek a körvonalakból bátran áttörnek a sikok belsejébe is, a darab iránti figyelem rovására, A műtermek igen pontos áttételében a néző valóban megismeri a saját Seydl-jét, akit mint festőt a könyvekből iamer, aki a mesének légkört tud teremteni és sok esetben bájos és szellemes jelmezeket is tud találni, ami a művész által uj és egyéni módon értékelt emberi elemek bizalmas ismeretét árulja el. A Csehov jubileum eddig két jelentős szinpadravitelt eredményezett. A Realista Szinházban bemutatták a "Meggyliget

"-et Jan Sládek érdemes művész színpadán. A kolini Városi Körzeti Szinházban pedig a "Három nővért" játszák Miroslav Kouril színpadán, Zdenka Kadrnozková jelmezeivel. Sládek a színpadi szakember tapasztalatát finom, költőien hangolt festői látomással kapcsolja össze. A tüll-drapériák nem változó alakzatára intérieur és motívum könnyed vonalait vetiti. A vetités csupán kicsit árt a virágzó liget fényképe vetítésének. A világitás letompifcásánál azonban a vetités jól mutat. Kouril színpadának értékét a kolini "Három nővér"-ben, amelyet Vjera Pavlovna Redlichova, az OSzSzK népművésze, a novoszibirszki "Vörös fáklya" színház művészeti vezetője rendezett, mindenekelőtt a szinpadi építést megkönnyítő uj anyagok felhasználásának következetes érvényesítése jelenti, mig maga a szinpad nem tér el a csehovi azinpadravitel ismert koncepciójától. Ennek