Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

az előadásnak pozitívumát Zdenka Kadrnozková jelmez*i képezik, aki már korábban felhívta önmagára a figyelmet "Legnagyobb a Pierrotok közül", "Asszony a tengeren tulrél", "Hogy tetszik" éa a "Fuente Ovejuna" c. darabok jelmezkiálUtasával. A Nemzeti Múzeumban rendezett Csehov-kiállitás lehetővé tette meglátni Kadrnozkovának a kolini "Három nővér"-hez készített, pasztellel festett jelmezterveit és ceruzatanulmányalt is. A tervek barna papíron, nem mindennapos képzőművészi Ízléssel és a már realizált jelmez színének és alakjának a drámai cselekményre gyakorolt befolyása tudatában készültek. Az ésszerű fejlődés során a jelmez megszűnt holt öltözék vagy csupán disz lenni és a színpadon mozgó színész élő részévé válik. Nincs fölösleges tehetségűnk, aki ezt a természetes fejlődést annyira hatásosan tudná előmozdítani, mint Zdenka Kadrnozková, akinek tehetségét a kolini színpadon kivül is - természetesen Prágában is - fel kellene használni. A Varnsdorfl Megyei Körzeti Szinházban bemutatták Remarque "Utolsó felvonás" c. darabját Oldrich Mimra színpadán. A kétségtelenül jól gondolt minden önkritika ellenére a varnsdorflakat már a színpad-megoldásnak eredetisége is megörvendeztette, amely nem engedte magát befolyásolni a darabnak más színházakban történt korábbi bemutatása alkalmával észlelt példáktól. Mimra a háború által megrongált »nterieur problémáját sajátosan oldja meg. A színpadot ferdére állitja,amelynek padlózat alatti leplezett szerkezete kihangsúlyozza a környezet ziláltságát. A viszonylag magas színpadon a horizont drapériája tűnik ki görbületeivel, amelyek sejtetni engedik a szétlőtt házak falait. A jelmezekben bizonyos fokig feltűnően zavart a német és szovjet katonák egyenruhájának érintetlensége. Aligha lehet feltételezni, hogy a harcok kellős közepén ennyire rendezettek lettek volna. Egyébként valamennyiükön sisaknak kellett volna lennie - ha nem a vörös hadseregbelieken, akkor az SS legényeken, akiket a fekete egyenruha helyett szintén szürke egyenruhába kellett volna bujtatni. Ezt nem Is annyira a történelmi hűség, hanem inkább a drámai hatás érdekében hangsúlyozom. Prága szinházi életében már második éve él egy színház, amely a pantomimmel foglalkozik. És a pantomim vitán felül olyan műfaj, amely figyelmet érdemel a szinházi képzőművészeti birálat részéről is. Már az, hogy itt a szót a mozdulat helyettesíti és