Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

lyet valamikor mind érték, mind művészet szempontjából elért. Az aránylag olcsó ékszerek érzelgős mellékizt kaptak, mint minden, összhangban a biedermeier egész gondolkodásával. Az érdeklődés előterébe az emléktárgyak kerültek. Megtalálhatjuk őket üvegben, porceilánban, himzésben és ékszerben. A végtelenségig szüntele­nül ismétlődik az intelem: ne feledkezz meg a távollevőről vagy a halottról. És hogy el ne feledd, ime itt van egy hajfürt, egy miniatűr portré vagy kiszáradt virág, amelyet a kedves ajándéko­zott neked. A gazdagodó polgárasszonyok az ovális aranykeretecskékbe foglalt miniatűr portrékat bársonyszalagokra erősítették, ame­lyet a nyakuk köré csavartak és a nyak alatt kötöttek meg; a me­daillonokat porcéilánra festett virágokkal és bársonydarabokkal diszitették a két kézfejükön. A drágakövekből, aranyból vagy aranyozott ezüstből készült ékszerek vékony kereszt vagy különféle függődisz-alaku függős láncocskákra korlátozódtak.A karperecek is igen szubtilisek vol­tak, mindig kettőt öltöttek fel, hogy mindkét kart diszitsék. A szerelmesek akkor annyira kedvelt kifejezésmódja, a virágnyelv, nem kerülte el az ékszert sem. A vésett, emailirozott vagy kü­lönféle szinü kövecskékből összeállított ovális vagy köralaku virágos lapocskák neveket vagy szavakat alkottak, amelyek az em­berek gyengéd kapcsolatairól beszéltek. Ezeket a lapocskákat az aranymivesek gondos összeállításban hármas aranyláncra akasztot­ták és a nők kézfejét díszítették velük. A középeurópai államok többszöri anyagi csődje a XIX, szá­zad első felében uj divatot alakított ki: behozta a vasból ké­szült ékszereket. A valóban Ízléssel készitett fekete nyakékek, karperecek /mindig két egyforma/, fülbevalók érvényre juttatták a röneszánsz diszitő elemekkel kevert kései fejlett empir orna­mentikát. Ezeknél az ékazereknél az ovális lapocskákon levő vi­rágokat fekete alapon elhelyezett fehér - vagy megforditottan ­gemma-utánzatok helyettesitették. A cseh öntőmühelyékből, főként Horovicéből kiemelkedő minőségű ilyen ékszerek kerültek ki. A XIX* század második felének első évtizede a röneszánsz csodálatának jegyében telt el. Az ornamentum az épitőmüvészetben és a többi iparművészeti ágakban az olasz XVI. század ornamentu­mának másolata voit. A historizmus . uralta az ékszereket is. A

Next

/
Thumbnails
Contents