Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

lyet valamikor mind érték, mind művészet szempontjából elért. Az aránylag olcsó ékszerek érzelgős mellékizt kaptak, mint minden, összhangban a biedermeier egész gondolkodásával. Az érdeklődés előterébe az emléktárgyak kerültek. Megtalálhatjuk őket üvegben, porceilánban, himzésben és ékszerben. A végtelenségig szüntelenül ismétlődik az intelem: ne feledkezz meg a távollevőről vagy a halottról. És hogy el ne feledd, ime itt van egy hajfürt, egy miniatűr portré vagy kiszáradt virág, amelyet a kedves ajándékozott neked. A gazdagodó polgárasszonyok az ovális aranykeretecskékbe foglalt miniatűr portrékat bársonyszalagokra erősítették, amelyet a nyakuk köré csavartak és a nyak alatt kötöttek meg; a medaillonokat porcéilánra festett virágokkal és bársonydarabokkal diszitették a két kézfejükön. A drágakövekből, aranyból vagy aranyozott ezüstből készült ékszerek vékony kereszt vagy különféle függődisz-alaku függős láncocskákra korlátozódtak.A karperecek is igen szubtilisek voltak, mindig kettőt öltöttek fel, hogy mindkét kart diszitsék. A szerelmesek akkor annyira kedvelt kifejezésmódja, a virágnyelv, nem kerülte el az ékszert sem. A vésett, emailirozott vagy különféle szinü kövecskékből összeállított ovális vagy köralaku virágos lapocskák neveket vagy szavakat alkottak, amelyek az emberek gyengéd kapcsolatairól beszéltek. Ezeket a lapocskákat az aranymivesek gondos összeállításban hármas aranyláncra akasztották és a nők kézfejét díszítették velük. A középeurópai államok többszöri anyagi csődje a XIX, század első felében uj divatot alakított ki: behozta a vasból készült ékszereket. A valóban Ízléssel készitett fekete nyakékek, karperecek /mindig két egyforma/, fülbevalók érvényre juttatták a röneszánsz diszitő elemekkel kevert kései fejlett empir ornamentikát. Ezeknél az ékazereknél az ovális lapocskákon levő virágokat fekete alapon elhelyezett fehér - vagy megforditottan gemma-utánzatok helyettesitették. A cseh öntőmühelyékből, főként Horovicéből kiemelkedő minőségű ilyen ékszerek kerültek ki. A XIX* század második felének első évtizede a röneszánsz csodálatának jegyében telt el. Az ornamentum az épitőmüvészetben és a többi iparművészeti ágakban az olasz XVI. század ornamentumának másolata voit. A historizmus . uralta az ékszereket is. A