Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Pompejinek és Herkulanumnak csodálatraméltó leleteit is. Csodálták a régi Róma építőművészetét, plasztikáját ós iparmüvészetét. A hozzá nem férhető mintákat a XVTII. század szempontjai szerint javították ki és igy megváltoztatva kerültek újra az emberek kezébe. E minták szerint készültek az ékszerek is. A fő diszitő motivum az ornamentum és a gemmákon vagy intagliákon levő emberi alak. Olaszországból hozták be az antik glyptika eredeti és utánozott dokumentumait és készítettek korabeli utánzatokat is. A különböző azin szerint rétegezett féldrágaköveket átcsiszolták ugy, hogy pl. a fekete vagy" barnás alapon fehér plasztikus figurák maradtak, vagy ezeket a figurákat a féldrágakövekbe mélyesztették. Gemmákat és intagliákat /eredetit, utánzatot vagy újonnan kialakítóttat/ egyszerű drótgyürücskékbe ültették,ha nagyobb méretűek voltak, szalagból készült ővcsattokat alkottak vagy agrafe-kat a bodorított parókák körül csavart hatalmas női turbánokon. A férfi ékszerek sem kerülték el e divat hatását. Az ovális tárcsáju uri gyűrűket is gemmák diszitették, amelyeket apró gyémántocskák kereteztek. Végül az antikvizáló elemek rohama alatt eltűntek a gyémántból készült virágmotivumu bájos rokokó gyűrűk is /az un. "Giardino"/. A régiség formai tökéletességét nemcsak a XVTII. század nemzedéke csodálta meg, hanem a következő XIX. század nemzedéke is. A régiség képzőművészeti törvénnyé vált. Napoleon császárságának művészete paranccsá változtatta. EbheQ az időszakban egyes antik ékszereket egyszerűen pontosan lemásoltak. Már nem ösztönzésül, hanem közvetlen tervül szolgáltak. S igy egyenesen ,az antik asszonyi öltözék mintájára magasan átövezett női ruházatot, a homlok fölé rögzitett és az un. görög kontyba kötött hajkoronába beakasztott diadém, továbbá karperec, gyürü,függős fülbevaló,bross egészítette ki. Nagy anyagi és művészi értékű ékszerkészleteket készítettek. Mindezt maga Napoleon segítette elő, aki ifjú feleségének, Mária Lujzának néhány ilyen készletet adott; gyémántból, gyöngyből, smar

a

gdból, rubintból és zafirból. Ez ösztönzés volt a többi udvari embereknek is és ennek következményét meg tudjuk állapítani Napóleonnak Mária Lujzával kötött házaaságáról készült festményen, ahol a császárnő kíséretéből származó nők szinte ugyanúgy voltak felöltözve, ahogy fentebb l&irtuk. Rögtön az első tekintetre észrevesszük, hogy eltűntek a virágelemek és érvényre kizárólag a geometriai ornamen-