Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

tum jut. A különböző tipusu arany láncocskák megtartották az egyes drágaköveket, amelyeket arannyal rovátkoltak ugy, hogy sugarakat, függődiszeket képeztek. A gyürük is ornamentális egységben maradtak a nyékekkel, amelyet megszélesitettek, hogy elfödje a mellkast. A köznapi ékszer nagyon egyszerű volt. Egyszerű láncocskára, gyöngyfüzérre, gyűrűre és keskeny karperecre szorítkozott. A XIX. század húszas évei Franciaországban mint a Bourbonok trónra visszatérésének korszaka zajlottak le. Megújult az udvar, megujultak az elmúlt dic8Ő korok szokásai és öltözékei is, amelyre a nemesség maradékai sóhajtva emlékeztek vissza. Az első multbatekintés felidézte a historizmus elemeit mind az öltözködésben /a röneszánsz reminiszcenciája az udvari ünnepélyes öltözékekben/, mind az egyéb iparművészeti ágakban - tehát az aranymivességben is. Az ékszerek hűek maradtak az empire-ban meghonosodott típusaikhoz /különbözőképpen átöltött zsinórokból és sugárszerűen összeállított drágakövekből álló nyakék, csupán a karperec lett valamivel szélesebb, egyébként megmaradt a részeknek ugyanúgy egyszerű egymásutánja; /függő fülbevalók és ovális bross/, a készítésükre használt anyag kiválasztásával, valamint fokozott diszességükkel, bonyolultabb ornamentikájukkal. A gyémánt mellett még mindig érvényesült a finom nemes tónusú színes kő /rózsaszínbe-, zöldbe-, lilába hajló/, ami megélénkítette az ékszert, de nem vitt bele hathatósabb jelleget. A díszítést uj elemekkel, elsősorban tekercs-, mozgékony pálma- és stilizált virágmotivumokkal szaporították. A rózsaszínbe hajló arany az ékszerekben a masszivitás látszatát keltette. Az egész XIX. század érdeklődése az asszony ékitése felé fordult. A férfiak öltözéke már e század elején engedett a kényszernek, hogy hasznos legyen és megfeleljen a közéleti tevékenységű férfiak igényeinek. Szolidakká váltak mind az anyagokban, mind a díszítésekben - tehát az ékszerekben is. Drágakőből készült öltözék-kiegészités a XXX. század első felében csak az alábbi volt: óra, lánc, amellyel a mellényhez rögzítették, gyürük, bonyolultabban megkötött nyakkendőkbe való tü. A XIX. század második felében ehhez csatlakoztak még a keményített ingmellbe való gombok. Az uralomra lépő fiatal burzsoázia a XIX. század második negyedében nem tudta az ékszert artra a magaslatra felemelni,ame-