Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

tum jut. A különböző tipusu arany láncocskák megtartották az egyes drágaköveket, amelyeket arannyal rovátkoltak ugy, hogy su­garakat, függődiszeket képeztek. A gyürük is ornamentális egy­ségben maradtak a nyékekkel, amelyet megszélesitettek, hogy el­födje a mellkast. A köznapi ékszer nagyon egyszerű volt. Egysze­rű láncocskára, gyöngyfüzérre, gyűrűre és keskeny karperecre szorítkozott. A XIX. század húszas évei Franciaországban mint a Bourbo­nok trónra visszatérésének korszaka zajlottak le. Megújult az udvar, megujultak az elmúlt dic8Ő korok szokásai és öltözékei is, amelyre a nemesség maradékai sóhajtva emlékeztek vissza. Az első multbatekintés felidézte a historizmus elemeit mind az öl­tözködésben /a röneszánsz reminiszcenciája az udvari ünnepélyes öltözékekben/, mind az egyéb iparművészeti ágakban - tehát az aranymivességben is. Az ékszerek hűek maradtak az empire-ban meghonosodott típusaikhoz /különbözőképpen átöltött zsinórokból és sugárszerűen összeállított drágakövekből álló nyakék, csupán a karperec lett valamivel szélesebb, egyébként megmaradt a ré­szeknek ugyanúgy egyszerű egymásutánja; /függő fülbevalók és ovális bross/, a készítésükre használt anyag kiválasztásával, valamint fokozott diszességükkel, bonyolultabb ornamentikájuk­kal. A gyémánt mellett még mindig érvényesült a finom nemes tó­nusú színes kő /rózsaszínbe-, zöldbe-, lilába hajló/, ami meg­élénkítette az ékszert, de nem vitt bele hathatósabb jelleget. A díszítést uj elemekkel, elsősorban tekercs-, mozgékony pálma- és stilizált virágmotivumokkal szaporították. A rózsaszínbe hajló arany az ékszerekben a masszivitás látszatát keltette. Az egész XIX. század érdeklődése az asszony ékitése felé fordult. A férfiak öltözéke már e század elején engedett a kény­szernek, hogy hasznos legyen és megfeleljen a közéleti tevékeny­ségű férfiak igényeinek. Szolidakká váltak mind az anyagokban, mind a díszítésekben - tehát az ékszerekben is. Drágakőből ké­szült öltözék-kiegészités a XXX. század első felében csak az alábbi volt: óra, lánc, amellyel a mellényhez rögzítették, gyü­rük, bonyolultabban megkötött nyakkendőkbe való tü. A XIX. szá­zad második felében ehhez csatlakoztak még a keményített ing­mellbe való gombok. Az uralomra lépő fiatal burzsoázia a XIX. század második negyedében nem tudta az ékszert artra a magaslatra felemelni,ame-

Next

/
Thumbnails
Contents